EOW (Eocene of the World)

Nem túlzott a hangzatos cím?  Valóban a “világ új korszaka”, amit a továbbiakban a műszaki megoldás lényege nélkül ismertetendő találmányok adnak?

Az egyik találmány füstgázból, a másik építőipari hulladékból állít elő jó minőségű fekete szenet, mégpedig

  • elektromos áram,
  • környezetszennyező energiaforrás használata nélkül,
  • ipari körülmények közt,
  • nem különösen nagy beruházási költséggel,
  • gazdaságosan.

1. ENERGIA HELYZET

A Föld legnagyobb energia felhasználói az északi mérsékelt égövben találhatók. Ugyanakkor a legnagyobb mennyiségű napsugárzás az Egyenlítő környékét éri, de elég sok jut még Afrika északi, az Egyesült Államok és Kina déli részeire is.

Ezen problémát úgy szeretnék megoldani, hogy az energiát ott termelik, ahol sok van, és vezetéken juttatják el oda, ahol sokat használnak.

Ez azonban nagyon nagy beruházási igényű megoldás. (A német DESERTEC pl. az energiának a Közel-Keletről az Európai Unióba juttatására egy 20 milliárd euróba kerülő rendszert javasol, ami 10 GW energiát tudna szállítani. Ez tehát 2,000 euro/KW lenne, ami kb. ugyanannyi, mint az ennyi energiát előállító rendszer teljes beruházási költsége. Másként mondva, a szállítás megkétszerezné az energia termelés költségét.)

A mérsékelt égövben még az energia éven belűli eloszlása sem megfelelő. A legtöbb energia télen kellene, amikor a legkevesebb napsugár jut ide. Nyáron túl sok, télen túl kevés a napsugárzás mennyisége. Ugyanez a helyzet az említett energia termelő helyeken is.

Az igazi megoldás az energiának a felhasználási helyen vagy annak közelében nyáron történő előállítása, és télig történő tárolása lenne. Ilyen gazdaságosan és nagyipari méretekben megvalósítható megoldás azonban jelenleg nem létezik.

Mindössze olyan tárolási eljárások ismertek, amik a termelt hőenergiát néhány órán át képesek tárolni. Elektromos energiára még ez sem valósítható meg. (Természetesen ugyanez igaz a szél energiájára is.)

Találmányaink szerint viszont lehetőség van a hőenergia tetszésszerinti ideig történő tárolására gazdaságosan és nagyipari méretekben. (Az eljárás lényegét természetesen nem ismertetjük.) Ráadásul úgy, hogy a jelenlegi erőműveket lehet a szállításon alapuló megoldáshoz képest csekély költséggel átalakítani az eljárás alkalmazására.

További – és meghatározó jelentőségű – biztonságtechnikai előnye még ezeknek a megoldásoknak, hogy megszüntetheti az államoknak a sokszor nem biztonságos helyekről származó, és/vagy azokon keresztül érkező energiahordozók használatát.

2. TECHNIKAI RÉSZ

2.1. Szén füstgázból

A találmány szerinti eljárásnak része egy az eddig is használatos füstgáz mosó, ami kinyeri a szén-dioxidot.

Természetesen értéke miatt semmiféle műszaki információt nem kívánunk kiadni, ezért a szabadalmaztatásra is csak akkor kerül sor, ha az értékesítési tárgyalások megfelelően előre haladnak.  Készek vagyunk viszont egy kísérlettel alátámasztani az állításunkat.

A füstgáz mosó előállítja valamilyen karbonát vagy szénsav vizes oldatát. Ez a kísérlet kiindulási anyaga.

A kísérlet:

  1. Az Önök által hozott vagy együtt vásárolt (Na, K)2CO3, vagy CaCO3 port, szénsavas vizet (pl. szódavíz, ásványvíz), az ugyancsak Önök által hozott desztillált vízzel megfelelő arányban elegyítjük (a szénsavas víznél ez persze elmarad).
  2. Ugyanilyen vízben feloldjuk a – nevezzük most így – “csodaszert” (a szénsavas vízbe egyszerűen  beleszórjuk).
  3. Ez utóbbi egyik részét eltesszük, a másikat hozzáadjuk a karbonáthoz (a szénsavas víznél az eltennivaló a szénsav nélküli vízben feloldott „csodaszer)” .
  4. Egy óra múlva megnézzük. Látható lesz, hogy a karbonát mentesben nem, a karbonátosban van fekete üledék.
  5. A karbonátost szűrjük. A szűrletet desztillált vízzel alaposan kimossuk.
  6. A szűrletből vett mintát szénre vizsgáltatjuk úgy, hogy együtt visszük el egy olyan vizsgáló helyre, amiben mindketten megbízunk.

Úgy véljük, hogy ez a módszer megfelelő lesz mindenki számára.

2.2. Szén építőipari hulladékból

Ez nem egy rossz vicc. Ez egy igen nagy jelentőségű találmány, mivel ezekből a káros hulladékokból állít elő a globális felmelegedést csökkentő terméket.

A találmány két változatban létezik, és mindkét változat valóban  építkezési hulladékból, vakolat törmelékből állít elő jó minőségű fekete szenet, mégpedig

  • elektromos áram,
  • környezetszennyező energiaforrás használata nélkül
  • ipari körülmények közt,
  • nem különösen nagy beruházási költséggel,
  • gazdaságosan.

Természetesen értéke miatt semmiféle műszaki információt nem kívánunk kiadni, ezért a szabadalmaztatásra is csak akkor kerül sor, ha az értékesítési tárgyalások megfelelően előre haladnak.  Készek vagyunk viszont egy kísérlettel alátámasztani az állításunkat.

A kísérlet (változat 1):

  1. Az Önök által hozott vakolat darabkákat az ugyancsak Önök által hozott desztillált vízzel megfelelő arányban elegyítjük.
  2. Ugyanilyen vízben feloldjuk a – nevezzük most így – “csodaszert”.
  3. Ez utóbbi egyik részét eltesszük, a másikat hozzáadjuk a törmelékhez.
  4. Egy óra múlva megnézzük. Látható lesz, hogy a törmelék mentesben nem, a törmelékesben van fekete üledék.
  5. A törmelékest szűrjük. A szűrletet desztillált vízzel alaposan kimossuk.
  6. A szűrletből vett mintát szénre vizsgáltatjuk úgy, hogy együtt visszük el egy olyan vizsgáló helyre, amiben mindketten megbízunk.

Úgy véljük, hogy ez a módszer megfelelő lesz mindkét fél számára.

Bár a szén előállítás igen fontos része a találmánynak, azonban a „csodaszer” regenerálása, a szén tisztítása nélkül nem sokat érne. Erre is kidolgoztunk megoldást.

A kísérlet (változat 2):

  1. Az Önök által hozott vakolat darabkákat a “csodaszer2” anyaggal megfelelő arányban elegyítjük egy kémcsőben.
  2. Hevítjük.
  3. Egy másik kémcsőben a “csodaszer2” anyagot egyedül hevítjük.
  4. Lehülés után egy óra múlva megnézzük. Látható lesz, hogy a törmelék mentesben nem, a törmelékesben van fekete üledék.
  5. A törmelékesből vett mintát szénre vizsgáltatjuk úgy, hogy együtt visszük el egy olyan vizsgáló helyre, amiben mindketten megbízunk.

3. ÉRTÉKESÍTŐ SZERVEZET

A találmányok értékesítését – a feltalálón kivül – az itt ismertetett szervezet végzi.

3.1. Tagtípusok

A szervezetnek háromféle tagja van, úgymint

  • értékesítő,
  • szervező,
  • tulajdonos.

3.2. Értékesítő

Értékesítő az, aki a feltaláló valamelyik találmányát értékesítő megállapodást hoz létre a feltaláló és egy hasznosító közt. Ez a megállapodás létrejöhet

  • bármely állam területén,
  • bármely területi és/vagy idő és/vagy mennyiségi korláttal, vagy anélkül.

Bárki lehet értékesítő mindenfajta kötöttség nélkül.

Az értékesítő a létrejött találmány hasznosítási szerződésből a feltaláló részére kifizetett hasznos eredmény 10 %-át kapja. Az értékesítő ebből maga teljesíti mindazokat a befizetéseket, amiket az ezért a bevételért tőle valamely állam követel.

3.3. Szintek

A további két típusba soroltak szintekre tagozódnak.

A szintek sorszáma 1-től kezdődik és egyesével nő.

Minél alacsonyabb a sorszám, annál magasabban van az adott személy.

Minden szinten – az 1. kivételével – tízszer annyian lehetnek, mint az eggyel kisebb sorszámún.

Az 1. szinten tíz személy lehet.

3.4. Tulajdonos

Tulajdonos az, aki a feltalálónak 200 USA dollár összeget megfizet.

Az, aki tulajdonos akar lenni az – az 1. szintüek kivételével – a szervezőjén keresztül juttatja ezt az összeget el a feltalálónak.

Minden tulajdonos kap egy sorszámot, ami a következő felépítésű az 1. szintüek kivételével

  • az első számjegy az őt beszervező szintjének a sorszáma eggyel csökkentve,
  • a következő “n” számjegy az őt beszervező sorszáma,
  • az “n+2.” a tulajdonos szintjének a sorszáma szintén eggyel csökkentve,
  • az “2n+2.” a tulajdonos sorszáma,
  • ahol “n” a szint sorszáma.

Így pl. a 3. szinten levőt a 2. szinten levő szervező szervezi be, ezért az első számjegy 2-1 = 1, az itt levő szervezők maximális száma 99, ha feltételezzük, hogy mondjuk a 80 számú szervezte be, akkor most 80 következik, majd a tulajdonos sorszáma 3-1 =2, végül itt lehet maximálisan 999 tulajdonos, és ha feltételezzük, hogy a vizsgálté 500, akkor a példa szerinti tulajdonosnál a végeredmény: 1802500.

Miért kell ez a látszólag bonyolult rendszer?

A válasz az, hogy így mindenki tudja, hogy

  • kiről van szó,
  • ki szervezte be,
  • és mennyi jár neki.

Az azonos szinten levő  tulajdonosok ugyanis egyenlő arányban tulajdonosok.

Az

  • 1. szinté 1-,
  • 2. szinté 2-,
  • 3. szinté 3-
  • stb.

százaléka  a találmány tulajdonának.

E miatt az

  • 1. szinten minden tulajdonosnak 0.1-,
  • 2. szinten 0.02
  • stb. százalék jut.

Ez ugyan a további szinteken látszólag nagyon kis százalékot jelent, azonban még a nagyon kis százalék is nagy összeget jelent, ha a találmányokat a műszaki, gazdasági és környezetvédelmi jelentőségüknek megfelelő mértékben sikerül értékesíteni.

Nézzünk erre egy példát.

3.4.1. Példa

Az USA éves elektromos energia felhasználása kb. 32,000 TWó. Ennek valamivel több, mint 60 %-át adják a szenes erőművek. Így ez kb. 20,000 TWó.

Jelenleg a szenes erőművek 0.05 – 0.08 dollár/KWó összegért állítják ezt elő.

Tételezzük fel, hogy a találmány képes ezt 0.02 dollár/KWó értékkel csökkenteni. (A valóság ennél kedvezőbb, de számoljunk ezzel az alsó határral.)

Mivel a TW (terrawatt) az egy milliárd KW, ezért ez húszezer milliárdszor ennyit, azaz 1,000 milliárd dollárt jelent.

Tételezzük fel, hogy ennek az 1.5 %-át fizetik ki a találmányért szintén évente. (Nagyon reméljük, hogy ennél jóval többet, de most számoljunk csak ezzel a kis értékkel.) Így ez évi 15 milliárd dollár lesz.

Amennyiben minden ottani háztartásból egy személy tulajdonos lenne, vagyis az egész USA, akkor az 75 millió embert jelentene. Ezek nagy része a 8. szintre kerülne. (Az 1. szinten 10-, a 2. szinten 100-, a 3. szinten 1,000 stb. tulajdonos lehet.) Számoljunk csak ezekkel a legkevesebbet kapókkal.

Ezek tehát már az első év végén visszakapják a befektetett pénzüket, és minden további évben még ugyanennyit kapnak. Ez tehát egy olyan befeketetés, ami évi 100 %-ot kamatozik még a legrosszabbul járóknak is.

A tulajdonosnak a szervezője adja ki a sorszámát, és az igazolást a befizetésről.

3.5. Szervező

Szervező lehet az, aki legalább tíz tulajdonost szervezett be, és ő maga is tulajdonos.

A beszervezés megtörténtét a befizetés igazolja.

A szervezők is kapnak egy sorszámot, amelynek a felépítése azonos a tulajdonosokéval.

A szervezők gyűjtik be az általuk beszervezett tulajdonosoktól a befizetést, és ennek a 90 %-át továbbítják az őket beszervező szervezőnek. A fennmaradó 10 % az övék. Ez utóbbi összegből kell befizetniük mindazt, amit az adott országban a bevételből kell.

Így, ha a lehetséges tíz tulajdonost beszervezték, úgy már vissza kapták a saját befizetésüket.

Ez azonban nem a lehetséges egyetlen bevételük.

Amennyiben már az általuk beszervezett tulajdonosok is szervezők lesznek, úgy azokon keresztül is jut hozzájuk befizetés. Ennek is a 10 %-a az övék.

Így pl. egy 2. szintü szervező, ha már 5. szintü lehetséges tulajdonosok is mind hozzá tartoznak, akkor ez 1,000 tulajdonost jelent, akiktől a 4. szintig eljut 200,000 dollár, amiből onnan tovább jut 180,000, a 3. szinttől 162,000, amiből nála marad 16,200.

A kapott és továbbított összegről az igazolást a szervező attól kapja akinek az összeget továbbította.

4. EGY ALAPVETŐ FONTOSSÁGÚ MEGJEGYZÉS

Ez nem egy piramisjáték, mivel

  • itt valódi értékeket kap mindenki (a Föld lakóit is beleértve)
  • és valódi értéket kivánunk értékesíteni.