Igazi veszély-e az emberiségre az un. üvegház hatású gázok okozta felmelegedés vagy sem?

Én 78 éves vagyok, ezért nem hiszem, hogy az, amiről írok, engem is fenyegethet. A gyerekeimet és unokáimat esetleg, igen. És Téged is, és a tieidet is! E miatt javaslom, hogy olvasd el a mellékelteket.

 

Az első mellékletben arról írok, hogy igazi veszély-e az emberiségre az un. üvegház hatású gázok okozta felmelegedés vagy sem? A másodikban, ha valódi veszély, az eddig ismerté vált módszerek általános alkalmazása adna-e védelmet ez ellen? A harmadikban, ha nem adnak, van-e egyáltalán olyan, ami igen? A negyedikben, ha van ilyen, mit kell tenni az elterjedéséhez?

Simonyi Endre

 

Igazi veszély-e az emberiségre az un. üvegház hatású gázok okozta felmelegedés vagy sem?

Egy valószínűleg meglepőnek tűnő kezdés. Egy népmese rövid tartalma.

Egy juhász este unatkozott a hodályban. Kiállt elé és azt kiabálta: „Itt vannak a farkasok! Emberek segítsetek!” Meghallották ezt a falubeliek, és odafutottak. A juhász jót nevetett rajtuk.
A siker miatt ezt egy más alkalommal megismételte. Mivel az emberek féltették a juhaikat, megint odafutottak.

Egy idő múlva valóban jött egy farkas falka. A juhász most már rémülten kiabált, de hiába. Az emberek azt hitték, hogy megint be akarja csapni őket, és nem jöttek. A farkasok pedig végeztek a nyájjal és a juhásszal is.

Lehet, hogy valami hasonló van az üvegház hatású gázok felmelegedést okozó hatásával is? Az vaklárma vagy valódi veszély?

Egyáltalán melyik anyaggal kell foglalkozni? Az USA egyes csoportjai által emlegetett metánnal, vagy a szinte mindenki más által annak tartott szén-dioxiddal?

Az elsőnek két forrása lehet: A szarvasmarhák által kibocsátott, és a felmelegedés megindulása után a hideg területeken fagyott állapotban található un. metán hidrát.

Mivel ez utóbbiból a metán felszabadulásához már megindult felmelegedés kell, ezért ezzel külön nem foglalkozom.

A szarvasmarha tartáshoz nem értek, de – ha ez tényleg komoly veszélyt jelent – bizonyára van arra mód, hogy az állatból távozó gázokat felfogják. Amennyiben esetleg nem lenne – amit nem hiszek -, úgy kész  vagyok ilyen kidolgozását elvállalni.

Így maradt a szén-dioxid.

A veszélyt állítók szerint
1.    emelkedik a levegő szén-dioxid koncentrációja,
2.    ezt az emberi tevékenység okozza,
3.    e miatt nő a Föld felszínének a hőmérséklete,
4.    és ez egy érték – a legáltalánosabban hangoztatott szerint 2 Co – felett megfordíthatatlanná válik.

Vegyük sorba ezeket!!

1.    Ahhoz, hogy az megállapítható legyen nő vagy sem, tudni kell, mennyi a kiindulási alap.

Hol?

A szén-dioxid a levegőnél lényegesen nehezebb gáz, ezért, ha egy edénybe bezárjuk a levegőt, és nagyon sokáig várunk, vigyázva arra, hogy semmi se mozgassa az edényt, megmérve valamilyen olyan módszerrel a levegő összetételét, ami nem okoz benne felkeveredést, azt fogjuk találni, alul több a szén-dioxid, mint felül.

Azonban a légmozgás – még a legkisebb szellő is – felkeveri a levegőt, ide – oda szállítva a benne levőkkel együtt, szétoszlatva azokat. Ez jól látható a kéményekből, repülőgépekből kibocsátottaknál. Azok egyre távolodnak a kibocsátótól és egyre széjjelebb szóródnak. Ez történik a szén-dioxiddal is. A kibocsátás helyétől messzire eljut, és közben oldal irányban is halad. E miatt a koncentrációja a levegőben egyre csökken.

A kibocsátók és a szél okozta koncentrációt változtató hatáson felül még más is okozhat változást. A növények nappal, a szén-dioxiddal nem telített víz pedig bármikor képes azt elnyelve, a koncentrációt csökkenteni.

Így a levegő szén-dioxid koncentrációja a Föld különböző pontjain, és ott a felszíntől mért magasság függvényében más és más érték lehet ugyanabban a pillanatban. A felsoroltak miatt pedig lehet, hogy ez az érték még állandóan változhat is. (Hiszen pl. a szél iránya, erőssége, a növények mennyisége, azok szén-dioxid elnyelő képessége állandóan változik.)

Hogyan lehet tehát megadni, mennyi a levegő szén-dioxid tartalma? Erre ugyanúgy nincs kétségtelenül jó válasz, mint arra sem, hogy mennyi a Föld felszínének az átlag hőmérséklete, aminek az esetleges emelkedését is vizsgálnunk kell!

És ez igaz a mai állapotra, amikor bárhol tudunk levegő mintát venni, és azt megelemezni. A múltról viszont legfeljebb egy – egy helyről és időszakról őrződött meg valahogy egy – egy minta, amiből csak az oda ismeretlen időhossz alatt bezáródott, és ismeretlen – esetleg koncentráció változást okozó – hatásoknak kitett minták adatai ismerhetők meg.

Így a múltról még annyit sem tudunk, mint a jelenről.

Ami biztos az, az, hogy az emberiség egyre nagyobb, és jelenleg mintegy 36 milliárd tonna szén-dioxidot bocsát a levegőbe.

Azt kénytelenek voltunk megállapítani, hogy az esetleg emiatt bekövetkező szén-dioxid koncentráció növekedést koncentráció mérési adatokkal igazolni nem tudhatjuk.

Próbáljuk meg másként!

Mi történhet ezzel azon kívül, hogy növeli a levegő szén-dioxid tartalmát?

Megkötik a növények. Az őserdők egyre nagyobb mértékű irtása miatt, ez sajnos nincs így.

Elnyelik a vizek.

Az un. Henry-törvény szerint ahány szorosára nő a levegő szén-dioxid tartalma, annyi szorosára nő a víz elnyelő képessége, változatlan hőmérséklet esetén. (A melegedésnek az is egy káros hatása, hogy csökkenti a víz elnyelő képességét, ezért kevesebbet fognak elnyelni az óceánok a jelenleginél.) Így, ha a magasabb koncentrációjú levegő eljut az óceánokig, ott több fog elnyelődni. Az azonban biztosan nincs úgy, hogy az összes jelentős szén-dioxid kibocsátótól a szelek elviszik az összes levegőt az óceánokhoz.

Így az kétségtelen tény, hogy az emberi tevékenység növeli – de ismeretlen mértékben – a levegő szén-dioxid koncentrációját.

Okoz-e ez, és, ha igen, milyen nagyságú hőmérséklet emelkedést?

Ahogy ezt már említettem, a levegő szén-dioxid koncentrációjához hasonlóan nem mérhető a Föld átlag hőmérséklete sem. És, persze, az meg végleg nem, hogy az korábban mennyi volt?

Bizonyos élőlény csoportok előfordulása, mennyisége alapján ugyan meg lehet ezt becsülni, de ezeknek a módszereknek a pontossága nem elég nagy ahhoz, hogy ez alapján egy adott időponthoz tartozó hőmérséklet átlag értéket kaphassunk.

Azt meg végleg nem, hogy az ezen időponthoz tartozó  szén-dioxid koncentrációt is kellő pontossággal ismerjük.

Így tudományos alapossággal csak azt tudjuk válaszolni a kérdésre, hogy nem tudjuk.

Akkor ne is törődjünk az egyre növekvő szén-dioxid kibocsátással?

Nem! Ugyanis itt nincs „game over”! Amennyiben a veszélyt állítóknak van igazuk ez végveszélybe sodorhatja az emberiséget. Az egészet!

Erősen csökkenteni kell tehát a szén-dioxid kibocsátást!

 

Ha valódi veszély, az eddig ismerté vált módszerek általános alkalmazása adna-e védelmet ez ellen?

Alapvetően kétféle típusba sorolhatók a védekezési eljárások.

Az egyik, amelynél a keletkezett szén-dioxidot igyekeznek eltávolítani.

A másik, amelynél igyekeznek a szén-dioxid képződést megakadályozni.

1.    Szén-dioxid eltávolítás

Ez történhet a kibocsátónál, vagy a levegőből bárhol.

A kibocsátók közt vannak, amelyek nagy mennyiségben, koncentráltan állítanak elő szén-dioxidot ( erőművek, bizonyos ipari üzemek). A kibocsátásnak mintegy 55 %-át jelenti ez a csoport. Ezeknél a szén-dioxid összegyűjtése, mivel aránylag kis számú kibocsátót jelentenek, technikailag jól megoldható, de igen költséges módon. Az összegyűjtött szén-dioxid hasznosítására igazán nagy mennyiségekre (milliárd tonnák) nincs módszer. A föld alá, vagy az óceánokba juttatás ugyancsak nagyon költséges, és csak kevés helyen – és ott is korlátozott mennyiségben – lehet megvalósítani.

A többi viszont olyan, hogy egy – egy kibocsátó ugyan csak kis mennyiséget jelent, de a kibocsátók száma nagyon nagy (lakosság, járművek), és egy részük még mozog is (járművek). Ezek adják a kibocsátás 45 %-át. Ezeknél a szén-dioxid összegyűjtésére nincs módszer. Marad az ezek által (is) kibocsátottakra a levegőből bárhol történő összegyűjtés.

A Föld levegőjébe került szén-dioxid összegyűjtése nem a kibocsátónál két okból jelent igen nehezen megoldható problémát. Az egyik a nagyon kis koncentráció (kb. 0.04 %), a másik az óriási feldolgozandó mennyiség (a Föld teljes felszíne, de legalább a szárazföldek összessége). Erre még nincs nagyipari megoldás, csak kísérletek.

 

Van-e egyáltalán olyan módszer, ami megoldást jelenthet erre a problémára?

Igen, van!

A COALASIA 2012 nemzetközi konferencián a szakember hallgatóság előtt élőben mutattam be, hogy egy bizonyos anyaggal képes vagyok kémcsőben, szobahőmérsékleten, atmoszférikus nyomáson, külső energia és katalizátor igénybevétele nélkül szódavízből, mészkőporból, szódából és hamuzsírból (vagyis karbonátokból), amik az erőművek (szenes, gázos, olajos és minden más égetéssel energiát előállító) kibocsátott gázaiból kimosással keletkező anyagok, szenet előállítani.

Természetesen én nem vagyok egy csodatevő, ezért a folyamat során az anyag átalakul. Azt viszont energia segítségével vissza lehet alakítani a folyamatban újra használhatóvá.

A napsugárzás energiájával is!

Egy másik találmányommal pedig a napsugárzás energiáját közvetlenül hővé vagy elektromos árammá átalakítókat lehet az eddigieknél sokkal olcsóbbá tenni. Ez egyúttal
–    egy univerzális megoldás, ami egyaránt használható napelemeknél és napkollektoroknál,
–    sokkal kevésbé érzékeny a kedvezőtlen hatásokra (szennyezések, törések), mint a napelem, napkollektor, ami miatt tartósabb is,
–    gyártása, egy már gyártott tömeg terméknek a megszokottól eltérő tovább feldolgozásából áll, ezért nem igényel új technológiát,
–    mivel ez egy koncentrátor, ezért használatával kevesebb napelem, napkollektor szükséges, ami kevesebb csatlakozást (elektromos a napelemnél, anyag mozgató a napkollektornál) igényel, és ezáltal szintén nagyobb stabilitást ad.

Kombinálva
–    a szén-dioxidból szenet előállítót,
–    a napsugárzással energiát előállítót,
–    és – az itt nem említett – szén-dioxidot a levegőből kinyerőt, ami egyúttal a mérgező kén-dioxidot, nitrogén oxidokat is kivonja a levegőből
Egy teljes, fenntartható, gazdaságos megoldás kapható a szén-dioxid problémára.

 

Mit kell tenni ennek az elterjesztésére?

Én – márcsak koromnál fogva is – egyedül nem vagyok képes az általam kidolgozott és laboratóriumi szinten kipróbált megoldás piacra juttatására.

Ezt, ilyen tevékenységben jártas céggel együttműködve, viszont igen hatékonyan tudom elősegíteni.

Első lépésként
–    a Horizon 2020 pályázatoknak a cég általi résztvételével,
–    a Modi-tervvel kapcsolatban javasolt konzorcium szervezésével, amihez hasonló megoldás alkalmazható, más – pl. afrikai – fejlődő országokban is,
–    nagy, a megvalósításra – egyedül vagy együttműködőkkel együtt – képes céghez kapcsolat kiépítésével.

Dr. Simonyi Endre