Az USA már kezdi benyújtani a számlát!

Miközben továbbra is mély csend honol az USA-EU kereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokról, az USA már kezd előállni konkrét követelésekkel is – legalább is ez derül ki az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra került javaslatáról, amely lényeges pontokon lazítana a tartalmában és a termelés módját illetően is „tiszta” – az emberek és a természeti környezet egészségét egyaránt kímélő bio-élelmiszerek termelését és forgalmazását illetően.

A jelenlegi uniós vezérkar és a saját javaslataival előállt EU Parlament pedig szolgai módon partner mindehhez, legalább is ez derül ki a most közreadott javaslatból, amelyre Olaszország szakmai körei, azonnal és igen kritikusan reagáltak, hiszen a szóban forgó területen Európa viszonylatában is az élen járnak, amit 1 milliárd eurót jóval meghaladó éves bio-termék kivitelük mellett e termelési kultúra szigorú szabályozása is fémjelez.

Sérülnének a tenyészállatok emberségesebb kezelését előíró szabályok, gyengülnének a növényvédő szerek nyomaira vonatkozó normák, nemkülönben a harmadik országokból lebonyolított importra vonatkozó szabályozás is, még akkor is, ha a partner termelési viszonyai nem kellőképpen átláthatóak – ezek a La Repubblica honlapján február 18-án, Antonio Cianciullo tollából megjelent írás indító sorai. Pedig Európa ezen a területen kifejezetten előnyben van az USÁ-val szemben, ami az átlagosnál jóval igényesebb Olaszországra fokozottan fennáll. A parlamenti képviselők lehetőséget adnának bio- és hagyományos termelés egyazon gazdaságon belül történő folytatására (amit – a bio-termelésre való átállás időszaka után – a Bizottság hatályos szabályozása is tilt), hagynák  szabadban legelni a bio-termelés keretében tenyésztett sertéseket és a baromfit; bizonyos klimatikus és/vagy helyi feltételek fennforgása esetén engedékenyebbek lennének az importált termékekre vonatkozó előírásokban is. Az importkönnyítéseket és az hagyományos termelés fenntartását fogyasztói érdekképviseletek is ellenzik. Ami pedig a bio-termelőket illeti, ők elfogadhatatlannak tartják a javasolt módosítások szellemét is, mivel azok kizárólag a termékekre koncentrálnak, mintha itt egy iparágról lenne szó. Holott a biztonságos (a kizárólag Olaszországban előírt, gyakorlatilag zéró növényvédőszer tartalmú) élelmiszerek előállításához garantálni kellene a környező területekről lehetséges átszennyeződés elkerülését is. A szigorúbb olasz feltételek egyben azt is jelentik, hogy így a termelés kapcsán fenntartható/realizálható a talaj termőképessége is, tehát nemcsak a termék lesz tiszta, hanem a termelés is fenntarthatóvá válik, amit az is alátámaszt, hogy az így előállított élelmiszer már „biodinamkus” minősítéssel forgalmazható.
Noha kis hazánkban adottságaihoz képest szégyenletes mértékben fejletlen/elhanyagolt a vegyszerszegény gazdálkodás, a szakma egyértelmű állásfoglalására lenne mielőbb szükség az uniós „vezérkar” szóban forgó akciójával szemben – annál is inkább, mert akár holnapután „beeshet” ilyen javaslat például a GMO-kkal kapcsolatban is. Véleményem szerint a politika alapvető közügyekben közösségi és hazai szinten is leszerepelt (ilyen például az oktatás, egészségügy rendszere, valamint a dízel motorok kibocsátási korlátozásának nemrég történt enyhítése is, mely utóbbiról a média még mindig hallgat): legfőbb ideje, hogy ezeket egyetértési/javaslattevő joggal rendelkező szakmai/társadalmi testületekre bízzuk.

Balog Károly
szakközgazdász