Építés – rombolás IV.

Az első részben szó volt a Teremtés megtörténtének matematikai bizonyításáról. Nem volt azonban semmi sem arról, hogy az hogyan valósulhatott meg.

Ezzel foglalkozik ez a cikk.

Az Univerzum 3 dimenziós.

Valóban?

Nem 4 vagy több, amin belül van egy vagy több 3 dimenziós univerzum? És ezekből az egyik az Univerzum.

Mit okoz, ha ez utóbbi a valóság? És mit észlelhet egy-egy univerzum észlelője az egyes univerzumoknak, ha feltételezzük, hogy azok mindazt észlelik, ami csak lehetséges?

Előre bocsátom, hogy az, amit itt az univerzumokról írok az kisebb méretekben (pl. galaxisok, csillagok stb. vagy még sokkal kisebbekben pl. atomok, azok részecskéi) is megvalósulhat.

Nézzük meg ezt egy egyszerűsített példán!

Legyen egy két dimenziós „világ”, amiben van két egyenként egy dimenziós „univerzum”.

1.    Mindkét „univerzum” egyenes
Ezek, ahogy ismert, lehetnek párhuzamosak vagy egymást metszők. (Az előbbiek az utóbbiak olyan speciális esetei, amikor a két egyenes által bezárt szög zérus, és a két egyenes nem esik egybe. Amennyiben egybe esne, úgy nem két, hanem csak egy egyenesünk lenne.)

1.1.    Párhuzamosak
A két egyenes sehol sem találkozik, tehát a két „univerzum” sehol sem lép kapcsolatba egymással. Az egyikből, amelyik bármelyik lehet, a másikba nem juthat át semmi sem, kivéve, ha valamilyen külső valami (vagy valaki) ki nem emeli az átviendőt, és be nem teszi a másikba(!!) Ebből azonban, ha az észlelő az egyikben van csak az eltűnést, ha a másikban van, a megérkezést észlelheti. (Ez a valami ami átkerült lehetett pl. az élet elindítója, vagy az első részben említett Teremtés.) Egy másik lehetséges változat, ha egy ideig egy „csatorna” jön létre a két egyenes közt. Ebben az időszakban a helyzet azonos az egymást metszők esetével azzal az eltéréssel, hogy a „csatorna” mindkét egyenesnek csak az egyik-egyik oldalán van. (Esetleg ilyenek a fekete lyukak és/vagy a tudtommal még csak feltételezett un. fehér lyukak is.)

1.2.    Egymást metszők
Itt az egyetlen metszésponton keresztül átjuthat valami az egyikből a másikba. Ezt az észlelő, ha a megfelelő időpontban a megfelelő irányban figyel, észlelheti (Fig1a ábra), vagy nem (Fig1b ábra). Az ábrákon az „A” a figyelő, a mellette levő nyíl a figyelés irányát jelöli, míg a másik két nyíl a valami haladásának az irányát. (Nyomatékosan hangsúlyozom, ahogy azt már az első részben is említettem, hogy ez egy matematikai tárgyalás, a fizikai megvalósíthatósággal nem foglalkozom. Így az lehet, hogy hiába néz a megfelelő irányba, a valami számára észlelhetetlen.)


2.    Az egyik egy sok szélső értékkel bíró görbe
Az az eset, amikor ezek nem metszik egymást, nem különbözik a párhuzamos egyenesek esetétől, ezért azzal itt nem foglalkozom.

Nézzük meg a Fig2. ábrát!

A görbe és az egyenes egy szakaszon sokszor, más szakaszon egyáltalán nem metszi egymást. Így ez a nem metsző szakaszra nézve olyan, mint a párhuzamos egyenesek esete. A metszéspontok közelében viszont olyan, mint az egymást metszőké. (Legyen két megfigyelőnk – „A” és „B” – a Fig3 ábrán. Ezek a görbén vannak. Így egymást nagy távolságban levőnek „látják”. Amennyiben viszont a Fig3b helyzetben vannak, úgy a görbén továbbra is nagy távolságban látják egymást, de az egyenesen sokkal közelebb.

Ez alapján felvetődhet a következő gondolat is: Amennyiben az Univerzumon belül valamilyen objektumot nagy távolságban levőnek találjuk a tőle érkező fény alapján, és egy másikat sokkal közelebb levőnek, nem lehet az, hogy ez esetleg egyetlen objektum csak az egyik oldaláról induló fénysugár egy olyan úton érkezik el hozzánk, amely úton a fényt egy erősen görbült pályára kényszerítették a pályája közelében levő objektumok, míg a másik oldaláról jövő esetleg egyenes pályán jött?)

Tehát ez a két egyeneses alesetek kombinációja.

Ugyanaz lehet a megállapítás, két tetszés szerinti görbe esetén is, mint az ebben a pontban tárgyaltnál. (Nincs szükség a görbék típusaiból bármelyek kizárására, mert pl. a szakadásos görbék egyes szakaszai nem különböznek ezektől. Még maga a szakadás sem, mert az nem más, mint egy függőleges egyenes szakasz. Vehetjük a görbe szakadáson kivüli két része közti „csatornának”, vagyis az ilyen görbe úgy tárgyalható, mint két – a szakadás előtti és utáni – görbe, amelyek közt van egy, az egyik végén és a másik elején elhelyezkedő „csatorna”. A végtelen szakadás ettől csak a „csatorna” „hosszában” különbözik, ami itt végtelen hosszú.)

Lehetséges, hogy a Big Bang azzal indult, hogy egy „csatornán” átjutott egy – nevezzük előanyagnak – előanyag, ami a leendő Univerzumban jelen levő más fajta előanyaggal megindította a felfúvódási folyamatot. (Úgy mintha egy lapos léggömb belsejébe beleteszünk két olyan anyagot, amiknek a kémiai reakciójából gáz fejlődik. Ilyen pl. a kénsav és mészkő, ami szén-dioxidot fejleszt.)

És most befejezem egy általam látott 3 dimenziós esettel.

Egy kis kölyök kutya meglátott egy csapat galambot. Óvatosan, lassan közeledett hozzájuk. A galambok nem törődtek vele.

Amikor úgy gondolta, már elég közel van, odarohant, hogy elkapjon egyet.

Csakhogy!

A galambok felrepültek, átrepülték a kutyát, és leültek mögötte.

A kutya újra próbálkozott, de az eredmény ugyanaz lett.

Nem értette!

Mi azonban igen!

A kutya 2 dimenzióban gondolkodott, és e szerint is cselekedett. A galambok azonban 3 dimenzióban cselekedtek, és kiemelkedve a kutya síkjából odább repültek, majd leszállva visszakerültek a kutya síkjába.

Simonyi Endre