Sajátos rekord – Olaszországban

Olaszországban következett be 2012-ben légszennyezés miatt a legtöbb idő előtti – az elvárhatónál jóval korábbi elhalálozás – tudósított nemrég a La Repubblica: az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által az EU egészében regisztrált mintegy 481 ezer ilyen eset közül 84 400 (17,2%) történt Itáliában. Szakértők az elsőszámú „gyilkosok” között a mikroszkopikus méretű (2,5 mikronig – PM2,5) szálló port, utána pedig a nitrogéndioxidot (NO2) és az alacsony légrétegekben felhalmozódó ózont (O3) nevezték meg. Számlájukra egy tanulmány az adott évben megfelelően 59 500, 21 600 és 3 300 idő előtti halált valószínűsít Olaszországban.

A leginkább szennyezett levegőjű térség az egyebek közt Bresciát, Monzát, Milánót és Torinót is magában foglaló Pó-síkság, ahol a szálló por éves átlagos koncentrációja eléri a köbméterenkénti 25 mikro grammot. A WHO által ajánlott határérték 10 mikro gramm/m3, mely szintet azonban az unió teljes lakosságának mintegy 9o százalékára kiterjedően messze nem tartják be. Az EU levegőminőségi irányelve szerint 2015-re ez a határérték 25 mikro gramm/m3, 2020-ra pedig 20 mikro gramm/m3. Mindazonáltal, az ajánlott szintet a fent említett térségen kívül Rómától kezdve, Firenzén, Nápolyon, Bolognán át egészen Cagliariig számos más nagyváros is meghaladta itt.

E gyászos hírrel kapcsolatban Ermete Realacci, a képviselőház környezetvédelmi bizottságának elnöke rámutatott arra, hogy a mikroszkopikus méretű szálló por fő kibocsátói a fűtés és a közúti közlekedés, melyek káros kibocsátásának csökkentésével többnyire mérsékelhető a klímaváltozást serkentő szén-dioxid (CO2) emisszió is. Hans Bruyninckx, az EEA vezérigazgatója pedig hangsúlyozta, hogy az utóbbi évtizedekben eszközölt műszaki fejlesztések ellenére a levegőszennyezés továbbra is fenyegeti az Európában élők egészségét, jól-létét és életét is. Hozzátette, hogy amennyiben az EU bevezetné a WHO fent említett 10 százalékos határértékét, ezzel mintegy harmadára csökkenne e káros kibocsátás, miközben legalább 144 000 embert kímélnének meg az idő előtti haláltól. (Egy felmérés szerint mintegy 60 százalékban szív- és tüdő elégtelenség, 11 százalékban pedig tüdőrák). A „legalább” kitétel itt azért fontos, mert a légszennyezéssel foglalkozó kutatás módszertana általában a szennyező koncentrációk minimális, maximális és ebből képzett átlagos értékét („legjobb becslés”) adja meg – egybevetve a sajtóban megjelenő adatokat kiderül, hogy a média rendre a kedvezőbb becsült adattal operál, holott a hiper-kritikus nagyvárosi levegő sokfelé (legutóbb például Pekingben) és egyre gyakrabban ennél sokkal nagyobb mértékben rontja az emberek egészségi állapotát.

De mi  a helyzet nálunk, ahol az utóbbi hetekben többször és számos városban kerültünk közel a szmog-riadó különböző fokozataihoz, hogy állunk akár az olaszokhoz, akár Európa „többi részéhez” viszonyítva? E kérdésre az EEC legfrissebb jelentése (Air quality in Europe — 2014 report – Jelentés Európa levegőminőségéről – 2014) ad bő eligazítást, amelyből az alábbiakban csak a PM2,5 kérdéskörére térek röviden ki. Ezen belül a jelentés 4.4 számú táblázatának (55. oldal) összefoglaló adataira, amiből – mint látni fogjuk – számunkra igencsak riasztó kép adódik.

A legfontosabb paraméter a mikroszkopikus részecskék éves átlagos koncentrációja, amely közvetve determinálja az összes többit is: 2011-ben az EU-ban és a vizsgálatba bevont Svájcban, Norvégiában, valamint nyugat balkáni országokban sehol sem volt olyan magas (23,1 mikro gramm/m3), mint nálunk – a hozzánk legközelebb álló értéket (21,8 mikro gramm/m3) Lengyelországban és Szlovákiában mérték. Ami pedig 2011-ben az e részecskék okozta idő előtti elhalálozást illeti, ez nálunk 15 952 fő volt (a minimum 10 554, a maximum pedig 20 852). Ennél a szintnél csak azokban az országokban regisztráltak magasabb értékeket, ahol a népesség jóval meghaladja a mienket: Spanyolország, Franciaország, Németország, Olaszország (itt 2011-ben az elhalálozás 65 500 fő, tehát 2012-ben valamivel jobb lett ez az adat), az Egyesült Királyság, Lengyelország és Románia. Hollandiában (15 942 494 fő, 17,1 mikro gramm/m3) a fenti okokból bekövetkezett halálesetek száma 2011-ben 12 634 fő volt, míg a nálunk valamivel népesebb  (13 547 000 fő, 17,3  mikro gramm/m3) Belgiumban 10 304 fő hunyt el idő előtt az adott évben; a 10 234 773 fős Cseh Köztársaságban (18,8 mikro gramm/m3) 7 166 fő; a 10 939 253 fős (minden népességi adat magában a táblázatban szerepel) Görögországban (16,8 mikro gramm/m3) pedig a gyászos szám 14 056 fő volt. A tisztábban látás kedvéért vizsgáljuk meg, mekkora hányadot képeztek az elhunytak a népességhez viszonyítva: Magyarország – 1, 566 ezrelék; Olaszország – 1, 114 ezrelék; Lengyelország – 1,11 ezrelék; Románia – 1, 28 ezrelék; Németország – 0,8 ezrelék; Spanyolország – 0,6 ezrelék; Cseh Köztársaság – 1,1 ezrelék; Hollandia – 0,8 ezrelék. Basta! Kívánság szerint folytatható….

Így is világos: hullik a magyar! Hogy egy év még nem mérvadó; hogy erősen eltérő földrajzi adottságok jellemzőek az egyes országokra; hogy lehetnek módszertani eltérések – hibák? Mindez igaz lehet, de az sem tagadható, hogy sürgősen cselekednünk kell, mégpedig az eredendő ok kiküszöbölésére – a PM2,5 kibocsátás drasztikus csökkentésére. Mindenekelőtt az energiatermelésben és felhasználásban, ahol egy összefoglaló EU tanulmány szerint 2005-ben a közösségi szintű kibocsátási arány megfelelően 52%, illetve 15% volt, valamint a közlekedésben (15%). Az intézkedések két irányban hozandók: műszaki fejlesztés és gazdasági szabályozás. A vitathatatlanul a jövőt képviselő megújuló energia fejlesztések felfuttatásával és hosszabb távra garantáltan méltó, támogató szabályozási környezetbe hozásával; a dízel üzemanyag kibocsátásának megbízható kiszűrésével a járműveknél és a stacionárius aggregátoknál egyaránt; prioritásként kezelt támogató szabályozással a gazdasági szereplők és az ez irányú lakossági kezdeményezések viszonylatában egyaránt.

Balog Károly
szakközgazdász