Törvény a zöld gazdaságról – Olaszországban

Méltóképpen zárta a környezet- és klímavédelem szempontjából kiemelkedő 2015-ös évet az olasz képviselőház, ahol december 22-én, harmadik olvasatban, túlnyomó többséggel új törvény-csomagot fogadtak el a környezeti fenntarthatóság célkitűzései és követelményei érvényesítéséről. Az alábbiakban e komplex jogszabály főbb intézkedéseiről adunk rövid ismertetést.

A három égtáj felől tenger övezte Olaszországban különösen időszerű, hogy rendezzék végre a vizet szennyező hajók és part menti ipari létesítmények okozta károk megelőzése, valamint megfelelő pénzügyi biztosíték megkövetelésével utólagos megtérítése problémakörét – a szennyező fizessen! Ezzel kapcsolatban a tervezet szenátusi vitája során iktattak be egy rendelkezést, amely az off shore szénhidrogén kitermelést folytató cégek ez irányú felelősségét a kitermelés mennyiségéhez köti.

Miközben a törvény szerint ezentúl háromévenként aktualizálni kell a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiát, rendelkezik az új technológiák, az energetika és a fenntartható fejlődés kérdéseivel foglalkozó országos ügynökség (ENEA) tevékenységének újragondolásáról is – különös tekintettel az energiahatékonyság javításával kapcsolatos intézkedésekre. Külön törvénycikk irányoz elő konkrét pénzösszeget (35 millió eurót) az iskolába, illetve munkába járók fenntarthatóbb mobilitása és a vasúti közlekedés hasonló irányú fejlesztése érdekében, de bővíti azon cégek és intézmények körét is, amelyek részesülhetnek a szén-dioxid kibocsátási jogok uniós kereskedelme (EU-ETS) révén befolyó összeg 50 százalékáig a légkörbe jutó CO2 káros hatásainak kompenzálására létrehozott pénzügyi alapból. Külön cikkely rendelkezik arról, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatban a hatóságok és az üzleti vállalkozások által gyűjtött adatok nyilvánosak, amelyeket kérésükre a helyi hatóságok rendelkezésére kell bocsátani. Miután Olaszországban egyre több település ambicionálja a Green Community (Környezetbarát Közösség) minősítést, az új törvény ennek odaítéléséhez megfelelő helyi fenntartható fejlődési stratégia kidolgozását írja elő, amelyben az adott körzet természeti erőforrásainak értékelése mellett be kell mutatni a hasznosított megújuló és vízi energetikai erőforrásokat és a település turisztikai potenciálját is.

Több törvénycikk foglalkozik a zöld közbeszerzéssel – köztük a minősítetten jobb környezetvédelmi teljesítménnyel (EMAS, UNI EN ISO 14001, EU környezetvédelmi védjegyet kapott gyártók vagy szolgáltatók) rendelkező pályázók számára számottevő mértékben (20-30%-kal) csökkentették a pályázati biztosítékok összegét; az értékelésnél gazdaságilag előnyösebbnek kell ítélni azokat az ajánlatokat, amelyekben a védjegyes teljesítmények együttes értéke meghaladja a kiírási érték 30 százalékát és/vagy kellő mértékben csökkentik az adott objektum életciklusa során várható üvegházhatású gáz (ühg) kibocsátásának várható mértékét is. Mindemellett a törvény minimális környezetvédelmi követelményeket ír elő legalább a teljes fejlesztési összeg felére kiterjedően a közbeszerzés keretében finanszírozott programok számára – hatályos műszaki normák és más előírások alapján.

A Nápolyban (részben a maffia miatt) különösen kiéleződött, de az uniós célszámok teljesítésével összefüggésben is komoly figyelmet szentel az új törvény a hulladékok hatékonyabb kezelésének-újrahasznosításának, a szelektív hulladékgyűjtés felfuttatásának. Leszögezi, hogy e tevékenységet mind a termékeket előállító cégek, mind az újrahasznosított alapanyagú cikkeket felhasználók körében ösztönözni szükséges. Részben helyi alapokból, részben a hasznosítási programba be nem kapcsolódó cégek által fizetett adókból (termékdíj), nemkülönben egy, a törvény hatályba lépését követő fél éven belül, miniszteri rendelettel létesítendő központi normatív pénzalapból is, melynek működését (a támogatás mértékeit, a jogosult hasznosítási arányokat és más feltételeket) ebben rögzítik majd.  A globális célkitűzés 2020-ra a városokban begyűjtött hulladék 65 százaléka. Jelenleg a szerves hulladékok terén mutatható ki a legjelentősebb előrehaladás: itt már elérték az 55 százalékot (5,7 millió tonna), míg a szelektív begyűjtés összességében ez az országos átlag még csak 45,2 százalék. Az így begyűjtött szerves hulladék mintegy 80 százalékát komposztálják, biogázt egyelőre 10 százalékból fejlesztenek. Amennyiben sikerül a lakosságnál keletkező szerves hulladék szelektív begyűjtését 2020-ra 72,5 százalékra növelni, erre támaszkodva biogáz fejlesztő létesítmények egész hálózatát lehetne kiépíteni, amivel – a foglalkoztatás bővülése mellett – 1,3 milliárd eurót elérő gazdasági eredmény is valószínűsíthető (az Althesis társaság számításai). Emellett számos, adóterhet vezettek be, vagy éppen könnyítéseket jelentő intézkedést hoztak a hulladékkezelés települési hatáskörű irányításában is.

Az energetikában eszközölt jogszabály-módosítások közül a 20 MW-nál nem nagyobb kapacitású, üzleti vállalkozások által üzemeltetett, megújuló forrásokból villanyáramot termelők számára biztosított támogatás felső korlátjának megszüntetése; a kapcsolt hő ipari és vidéki településeken való hasznosítása és  a szerves melléktermékekből történő áramtermelés ösztönzése;  konkrét energiahatékonysági kritériumok bevezetése; „kőolajmentes zónák” kialakítása az egyes régiókon belül a helyi áramszükségletek kizárólag megújuló forrásokból történő kielégítésére emelhető ki.

A fentieken kívül az új jogszabály a környezeti kármentesítés; a természeti vagyon nyilvántartása és elszámoltatása; a talaj- és a vízkészletek védelme; a bányászati és más nyersanyag kitermelés; a vadon élő és a háziállatok; a rádióállomások működése és a zajvédelem, valamint a településeken eszközölhető kisajátításokkal kapcsolatos kérdéseket illetően is hoz rendelkezéseket.

Külön figyelmet érdemelnek a törvény-csomag 67-68-70-ik paragrafusai, amelyek egyfelől rendelkeznek a környezet-tengervédelmi és területfejlesztési minisztérium keretében egy a Természeti Tőke Bizottság (Comitato per il capitale naturale) létrehozásáról. Feladata a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi célkitűzések  teljesítésének a mindenkori éves pénzügyi tervvel és állami költségvetéssel történő összehangolása. Másfelől a 68-ik paragrafus a fenti minisztériumban egy olyan adatbázis létrehozását is előírja, amely katalogizálja a környezetvédelem szempontjából káros, illetve előnyös szubvenciókat és mindenfajta más támogatást – ösztönzőket, kedvezményeket és pénzügyi szempontból előnyös feltételeket, mentességeket, közvetlenül a környezetvédelem vonatkozásában. A 70-ik paragrafus felhatalmazza a kormányt arra, hogy az ökológiai rendszerek nyújtotta szolgáltatások pénzügyi elismerésére alkalmas rendszereket (sistemi di remunerazione) vezessen be, megalkossa azok működésének alap-, és irányelveit (principi e criteri direttivi).

Az a tény, hogy a zöld törvénycsomag megalkotásában számos intézkedés a szenátusban (a „felsőházban”) született javaslatok/folytatott viták nyomán született, arra utal, hogy Olaszországban a politikusok aktívan részt vettek az ország jövőjét kedvező irányban alakítani kívánó jogszabályok kimunkálásában-jóváhagyásában. Nem így „kis hazánkban”, ahol kimutatható ellenérdekeltség, tájékozatlanság (kormányoldalon és a „baloldal” köreiben egyaránt), valamint parciális érdekek érvényesítésére törekvés játszhat közre abban, hogy a fenntartható fejlődés célkitűzései és a klímaváltozás kezeléséből adódó feladatok hatékony megoldását célzó jogi háttér kialakítása még fel sem merül az illetékes fórumokon – holott nélküle az uniós források célirányos felhasználása és a globális feladatok ránk eső részének színvonalas teljesítése is elképzelhetetlen – nem beszélve, természeti értékeink megőrzéséről és a jövő generációk jobb létfeltételeinek biztosításáról.
Balog Károly
szakközgazdász