Megújulók – ugrásszerű fejlődés Uruguayban

Uruguay nem egészen tíz év alatt drasztikusan csökkentette szén-dioxid kibocsátással összefüggő „ökológiai lábnyomát” – anélkül, hogy ehhez állami támogatást vett volna igénybe, miközben a villanyáram előállítási költsége is csökkent – tudósít a klímaváltozással foglalkozó Climate Publishers Network.

A klímakonferencián kamerák elé álló Ramón Mendez, az országos energiaügyi igazgatóság vezetője hangsúlyozta, hogy jelenleg az ország villanyáram szükségletének 94,5 százalékát már megújuló forrásokból elégítik ki, mégpedig a korábbinál alacsonyabb árakon és sokkal kevesebb áramkimaradással. Ez utóbbi az áramtermelés módja szerint kellőképpen differenciált ellátási hálózat nagyobb rugalmasságának köszönhető. Míg évszázadunk elején az ország költségvetését a legnagyobb mértékben (a behozatal 27%-áig) terhelő tétel a kőolaj és az Argentinából behozni tervezett földgáz távvezetékének létesítése volt, ma már a megrendelt szélerőművek elhúzódó kikötőkben tartása emeli meg – jóval kisebb mértékben – a számlát.

Természetesen a szélkerekek és a már működő vízi erőművek mellé jelentős mértékű növekedéssel csatlakoztak nap- és bioenergiát hasznosító egységek is – ezzel az országos (a közlekedés üzemanyag felhasználását is magába foglaló) energiamixben a megújulók aránya elérte az 55 százalékot, globálisan ez az arány 12 százalék. Nem véletlen tehát, hogy a mindössze 3,4 milliós lélekszámú Uruguayt a múlt évben a Világbank, a Latin Amerika és a Karibi-térség Gazdasági Bizottsága és a WwF javaslatára a zöldenergia élharcosai („Green Energy Leader”) közé választotta, mivel az indoklás szerint „Ez az ország a maga sajátos módján befolyásolja a megújuló energiaforrások kiaknázására irányuló befektetések globális alakulását”. E méltán kiemelkedőnek számító pozíció megszilárdítása érdekében a klímaváltozás kezeléséért is első helyen felelős Mendez új javaslattal érkezett a párizsi értekezletre: vállalta, hogy Uruguay 2017-re a 2009-2013-as időszak átlagához viszonyítva 88 százalékkal csökkenti éves szén-dioxid kibocsátását.

Mindehhez sem csodaszámba menő új technológiai megoldásokra, sem nukleáris, vagy az utóbbi húsz évben létesített új vízi erőművekre nem lesz szükség – annál inkább olyan banálisnak tűnő dolgokra, mint világos döntéshozatali folyamatra, a célkitűzést támogató normatív szabályozásra, valamint szoros együttműködés kialakítására az állami és a magánszektor között – tette hozzá felszólalásában Mendez. Ezen intézkedéseknek tulajdonítható, hogy az utóbbi öt évben hallatlan mértékben bővültek a megújulókra és a cseppfolyós gázellátás kiépítésére irányuló beruházások Uruguayban – értékük elérte a 7 milliárd dollárt, ami megfelel az éves GDP 15 százalékának és ötszöröse a megfelelő latin-amerikai átlagértéknek. A befektetők élénk érdeklődése a biztonságos gazdasági szabályozási környezetnek köszönhetően az új létesítmények különösen alacsony építési és fenntartási költségével magyarázható.

E stratégia kézzel fogható eredményei szembetűnőek a Montevideóból délre vezető 5-ős számú főút mentén is, ahol a 321 kilométeres út során három agrár-ipari biomassza erőmű és három szélerőmű park üzemel. Az utóbbiak közül a legnagyobbat, a 115 MW-os Peraltrát az Enercon német cég irányítja. A 108 méter magas szélturbinák alatt békésen legelésznek birkák és tenyész struccok egyaránt. Az errefelé tartósan 12,5 km/ó átlagos sebességgel fújó szél mellett az Enerconnak a 20 évre garantált állami átvételi szerződés, valamint a mindössze 10 állandó alkalmazottal megoldható karbantartás kölcsönöz további biztonságot és profitot. E feltételekre számítva szinte sorban állnak itt a szélerőműveket telepíteni kész befektetők, ami tovább mérsékli a pályázatok során elérhető árat – ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi 3 évben az árcsökkenés mértéke meghaladta a 30 százalékot.
Mivel az országban nem ritka szárazság miatt a mezőgazdaság néha a GDP 2 százalékát is elérő veszteségeket szenved, különösen előnyös, hogy Peraltra és a hozzá hasonló szélerőművek a környék vízi erőműveivel összehangoltan működnek. Ezzel lehetőség van a vízkészletek szárazabb időszakra való tartalékolására is, ami mintegy 70 százalékkal mérsékli a szárazsághoz kapcsolódó kockázatokat. További előny, hogy az utóbbi 3 évben egyáltalán nem importáltak áramot Argentínából, sőt legutóbb már saját termelésük közel egyharmadát exportálták oda. A közlekedést illetően ugyan még sok a teendő (jelenleg a teljes energiafelhasználás 45 %-át igényli), az ipar – különösen a mezőgazdasági alapanyagot feldolgozó szektorok – ma már főként biomasszából, hőhasznosítással egybekötve termelt áramot használnak fel.

Összességében Mendez Uruguay fent vázolt sikertörténetét három alapvető tényezővel magyarázza: az eladósodástól óvakodó stabil demokratikus rendszer, amely biztonságot sugároz a befektetők felé; a különösen előnyös természeti feltételek (kedvező széljárás és napsugárzás, valamint a bőségesen képződő mezőgazdasági melléktermék biomasszája); erős állami cégek megléte, amelyekkel együttműködve vonzó termelési feltételek alakíthatók ki a magánvállalkozások számára. A legfontosabb, a párizsi klímakonferencia résztvevői által leginkább hasznosítható tényező azonban a határozott döntéshozatal volt. Hiszen – a korábbi, jószerével meddő klímaértekezletekhez hasonlóan – Uruguay is elvesztegetett az ottani energiapolitikával kapcsolatos meddő vitákkal és tétovázással vagy 15 évet – tette hozzá Mendez – mígnem a kormánynak 2008-ban sikerült a pártok által egységesen támogatott, minden idevágó szempontot kezelni képes, távlati energetikai fejlesztési programot elfogadtatnia. És lőn világosság, ami máris bőven honorálja a korábbi erőfeszítéseket….
X                                                                                                             X
X
Ami kis hazánk természeti adottságait illeti, azok bőségesen elegendőek egy hasonló, alapjában véve megújuló energiaforrások kiaknázására és az energiahatékonyság javítására irányuló fejlesztési program megvalósítására – ahogy azt a jóval északibb fekvésű Németországban ezen a területen (is) elért kiemelkedő eredmények bizonyítják. Ami viszont abszolút (még az úgynevezett baloldal köreiben is) hiányzik, az a politikai akarat és a közérdeket előtérbe állító, hozzáértő problémakezelés. Erre egyetlen példa, ami rímel az Uruguayban együttműködő vízi és megújulókkal üzemelő együttműködésre, és nálunk is kiváló eredménnyel lenne megvalósítható:

Jelenleg Paks áramát nem is tudjuk kellőképpen felhasználni, ezért többnyire olcsón, éjszakai áramot exportálunk, miközben gazdaságtalan működés miatt sorra leálló más hazai kapacitásaink pótlására drágán, nappalit visszavásárolunk (immáron a belföldi felhasználás közel 30-40 százaléka erejéig). Ha az éjszakai áramtöbbletet kiegészítenénk a paksi „bővítés” elmaradásával felszabaduló hipotetikus hűtővíz mennyiség energiatárolásra fogásával, a Dunából éjszaka kiemelt vizet, a folyó mentén 3-4 helyen elhelyezett medencékben lehetne tárolni, majd e szintén magaslati fekvésű, de környezetvédelmi szempontból elfogadható méretű medencékből turbinákon keresztül, csúcsidőben leeresztett víz egyből célirányos öntözőrendszerek puffer tárolóiba, majd a földekre jutna. Ily módon megoldódna egy másik, földrajzi adottságainkkal összefüggő probléma: a határainkon túlról érkező víz hasznosított hányadának jelentős növelése, nemkülönben az öntözéses földművelés mostanra már kirívóan gyengének minősíthető szintjének (legfeljebb 80-100 hektár) három-négyszeres növelése is.
Hogy mindez az elérhető hozamokból busásan megtérül, azt a cukorrépánál elérhető hektáronként várható 30 tonnás többlettermés, a jelenleg kritikus mértékben gyenge (a fagy mellett éppen a vízhiánnyal sújtott) fűszerpaprika termelés felfuttatása, valamint a gyümölcsösök és más termény víztakarékos öntözése biztosítaná. Ami pedig az öntözéshez szükséges technikai eszközök telepítésének költségeit illeti, ezt értő banki segédlettel, a várható többlethozamokra alapozva lehetne megoldani – ahogy azt például az olaszországi Reggio Emíliában is teszik, ahol a hosszú érlelési idejű 35-40 kilós parmeggiano (parmezán) sajttömböket a hitelező által fenntartott érlelőkben, hitelbiztosítékként tárolják, és innen irányítják az árut a megrendelőkhöz.

Balog Károly
szakközgazdász

 


A Szerkesztő megjegyzése: A tározó használatánál sokkal jobb megoldás a szén-dioxidot termelő (tehát szenes, olajos, gázos, biomasszás) erőművek szén-dioxidjából szenet előállító találmány használata, amelynél a szén-dioxiddal reakcióba lépő anyag újra használhatóvá tételéhez szükséges energiát a napsugárzás, vagy a szél által adott biztosítja. Ezzel megvalósítható az is, hogy “tedd el a nyári nap melegét télire, vagy amikorra akarod”!