Építés, rombolás, Teremtés II.

Az első részben a Teremtés utáni szakaszról csak annyit írtam, hogy a valamik (s) súlyozott összege állandó a teljes időszakban, és megindokoltam a súlyozást. Ebben a részben ezzel a szakasszal fogok foglalkozni.

Az állandóság matematikai megfogalmazása a következő:

ahol, “i” – a valamik egy fajtája, “ai“– a súlyozó tényező, “si “ –  az i-edik valami valamilyen egységben mért mennyisége (pl. tömege, darabszáma stb.), “n” a valamik fajtáinak az összege.

Egy adott valamihez adott, nem változó súlyozó tényező tartozik. (Az előző cikk példái közül pl. mindig két deutérium atommagból lesz egy hélium atommag.)

Ennek látszólag ellentmond az, hogy pl. az irányított tömeg nagysága változhat. Erre az egyszerű és összetett valamik tárgyalásánál fogok kitérni.

Az időben
–    mind az egyes valami fajták mennyisége,
–    mind össz száma
változik, de létrejöttek új fajták, és eltüntek már meglevők.

A képletben “n” értéke az új fajták létrejöttével nő, de az eltűnéssel nem csökken, csak ekkor az eltűnőre
si = 0
lesz. Ugyanekkor ahhoz, hogy “s” értéke ne változzon egyúttal egy vagy több si értéke megnő, vagy új si –k jönnek létre. (Így pl. a dinoszauruszok kipusztulásakor – ha azt valóban egy égitest becsapódása okozta – hirtelen nagy mértékben megnőtt a döglött állatok mennyisége. A dinoszauruszok eltűnése pedig sok új faj létrejöttét eredményezte. Lehetővé tette a “megüresedett” helyek – nagy növény és hús evők – betöltését más állatcsoportok számára. )

Amennyiben “m” az adott időpontban létező si-k száma, úgy az ábrán látható képet kapunk. Itt az 1 pont előtt a Teremtéstől még együtt haladt az “n” és “m” értéke, de az 1 pontban bekövetkezett eltűnés miatt “m” hirtelen kevesebb lett, mint “n”, majd párhuzamosan haladt a 2 pontig a két görbe, és ekkor az újak keletkezése miatt mindkettő felugrott. Az “n” értéke azonban kisebbet, mert voltak újra megjelenők is.

A mennyiségi változások az evolúciós ( ismét matematikai fogalommal élve, a folytonos) folyamatok hatására következnek be, a minőségieket a revolúciós folyamatok (véges szakadások) okozzák. Ez utóbbiak lehetnek kisebb és nagyobb méretűek, függően attól, hogy
– hány új jelenik meg, vagy hány régi tűnik el,
– milyen nagy mértékű az eltérés az új és a régi közt. (Eltérően a matematikai szakadásoktól, itt az ugrás nem végtelen, hanem véges, de az evolúciós változásokhoz képest nagyon nagy sebességgel megy végbe. A revolúciós folyamatokkal a http://www.europeanscience.net helyen található “Development”, valamint az “Indices” sorozatnak a Hegel-tétel módosítására vonatkozó megállapítására a mennyiségi és minőségi változások összefüggése vonatkozásában szolgáló cikk foglalkozik.)

Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy még az eddig bekövetkezett legnagyobb mértékű minőségi változás sem volt egy újabb Teremtés, mert csak egyes csoportok – legyen az bármennyire is tágas – létrehozásával – tehát építéssel -, és esetleg más csoportok eltűnésével – tehát rombolással -, de az
s = const.
feltétel fennállásával valósult meg.

Eddig a valamiket egységes egészként kezeltem. Nem foglalkoztam a valamik egymáshoz képesti eltéréseivel.

Most azonban egy szempontból két csoportra osztom ezeket.

Az
–    egyik csoport az egyszerű-,
–    a másik az összetett
valamiké.

Egyszerű valami az, ami már további valamikre nem bontható fel.

Összetett, minden más. Az összetétel szintén súlyozott összegzéssel jön létre egyszerűbbekből, esetleg több – akár sok – szinten. (Így pl. közismert az a sor, amivel atomokból molekulák, azokból élőlények, végül társadalom vezethető le. Nyomatékosan hangsúlyozom ez a levezetés kizárólag az összetételi szintekre, és nem valamiféle létrehozási folyamatra vonatkozik! Egy másik példa a téglákból ház, a házakból, utca, az utcákból város felépítése. Ez utóbbi mindjárt egy három szintes összetétel.) Ez magyarázza meg azt, hogy miért lehet esetleg nagyon eltérő az egyes esetekben az irányítók és irányítottak aránya, mivel mindkét csoport összetétele minőségileg is esetenként más és más lehet.

Simonyi Endre