Építés, rombolás, Teremtés

Az eddigiekben azt hitkérdésként kezelték, hogy volt-e Teremtés vagy sem? Annak megtörténtét vagy meg nem történtét a tudományon kívüli kérdésnek tartották.

A továbbiakban igazolom, hogy ez a tudományon belül nemcsak vizsgálható, hanem megalapozottan meg is válaszolható.

Az Univerzum minden valamije (szándékosan nem nevezem tárgynak, anyagi részecskének, energia hordozónak) épít és rombol létrehozva valamit. (Itt is szándékos a közelebbről meg nem nevezése a valaminek.)

Kétségtelen tény az, hogy csak építéssel létrehozni valamit csak semmiből lehet, mert minden más egyúttal rombolás is, megsemmisítve a kiindulási valamit (valamiket).

Így az egyetlen csak építés, a Teremtés volt. A csak rombolás, azaz valamiből semmit létrehozni eddig ismeretlen. (Ilyent minden valamire kiterjedően a vallások sem állítanak. A budhizmus is – tudtommal, de ebben tévedhetek, mert ezzel kapcsolatos ismereteim igen szegényesek – csak célként, és korlátozottan állítja ezt.)

Nem ellenpélda az, amikor a táplálkozó élőlény elpusztítja táplálékát. Az áldozat ugyan, mint élőlény megsemmisül, de a táplálkozó belőle tovább „épül”.

Néhány közismert példa:

1.    Magfizikai

Hidrogén atommagokból hélium atommag keletkezése, ami a hidrogén atommagok eltűnésével jár együtt.

2.    Kémiai

Sósav gáz és szilárd nátrium hidroxid reakciójával konyhasó és víz képződése, melynél, mind a sósav, mind a nátrium hidroxid elfogy.

3.    Biológiai

A hím ivarsejt és a petesejt egyesülése élőlényt létrehozó, osztódó sejté, eltüntetve a létrehozó, osztódásra képtelen hím és női ivarsejtet.

4.    Társadalmi

Az irányítatlan tömeg és az irányításra képes vezető jelölt egyesülése irányított tömeget hoz létre megszüntetve a létrehozóinak az említett tulajdonságait.

5.    Termelés – fogyasztás

A termék és fizető eszköz cseréje. Ezek birtokosaitól a másikhoz kerülnek, megszüntetve azoknál ezeket.

Megismerhető-e magának a Teremtésnek, és az azelőttinek a folyamata?

Ahogy láttuk az azutáni minden változás építés és rombolás együttese. Míg maga a teremtés csak építés, méghozzá a semmiből.

Vizsgáljuk meg ezt egy matematikai modellen! (A matematikai és nem fizikai modell oka, hogy a matematika vizsgálhat fizikailag meg nem valósítható folyamatokat is. Így vizsgálataink ez utóbbiakra is vonatkozhatnak.)

Az 1. ábrán a Teremtés az idő kezdőpontja, és a teljes időtartományt (a negatívat is) vizsgáljuk. Az ábrán „s” a valamik valamilyen súlyozott összege. (A súlyozás témájára később kerül sor. Ott foglalkozom azzal is, hogy – bár állítottam, hogy minden építés rombolással jár együtt – hogyan lehetséges „s” állandó nagysága.) A Teremtés előtt „semmi” sem volt, akkor megtörtént a Teremtés, amitől valamennyi lett. (Arra a kérdésre, hogy a Teremtés egy olyan esemény volt, ami azonnal valamennyi valamit hozott létre, vagy ez is véges hosszúságú idő alatt zajlott le, arról szintén a későbbiekben lesz szó.)

 

Ezen valamik – hangsúlyozom – súlyozott összege ezután állandó maradt. Az a fontos, hogy ezen szakaszról a valamik – mivel vannak – eredeti vagy átalakult formájukban közvetlen vagy közvetett módon fellelhetők, elvileg megismerhetők. Az, hogy az elvileg megismerhető gyakorlatilag is az-e vagy sem, vizsgálatunk szempontjából közömbös. (Ismét hangsúlyozom, hogy elvileg!) Esetleg az ebben a szakaszban bekövetkezett változások – amik azonban a súlyozott összeg állandóságát nem érintik – is követhetők. Ennek nincs – megint hangsúlyozom – elvi akadálya.

Az ezt megelőző szakaszból információ nem nyerhető, mert a „semmi” más információt nem tartalmaz csak a puszta létét, azaz a valamik nem-létét.

Sem erről a szakaszról, sem a Teremtési – az ábra szerint nulla hosszúságú – szakaszról az ezutáni alapján nem lehet megállapítani semmit sem, mert ezek a matematika szerint minőségileg is más fajtájuak. (A Teremtés utáni az ábrán az s = 1 egyenlet t > 0 szakasza. A Teremtés, vagyis a t = 0, a t = 0 függvényből az 1 > = s > = 0 szakasz, míg a Teremtés előtti, vagyis a t < 0 szakasz, ahol az s = 0.) Mások, mert a Teremtés kivételével folytonos függvények, az – vagyis a Teremtés – un. szakadás, annak az un. véges ugrás fajtája. (Az nem változtat az ezen szakaszok megismerhetetlenségére vonatkozó megállapításon, ha a Teremtés nem egy nulla időtartam alatt bekövetkező ugrás, hanem egy véges időtartam alatti növekedés, amilyent pl. a 2. ábra mutat. Ennek oka az, hogy továbbra is három – különböző – függvény szakaszból áll a függvény. A helyzet azonban ekkor az, hogy az átmeneti szakasz – ugyancsak hangsúlyozottan – elvileg történő megismerhetősége az említett okok miatt nem kizárt.)
A súlyozás oka az, hogy a valamik építés – rombolás során történő átalakulásakor nem feltétlenül egy valamiből lesz egy újabb, hanem lehet kevesebből több és viszont. Az említett egyik példánál sem egyetlen táplálék elfogyasztása ad egy újabb élőlényt, hanem rendszerint sok, és egy másik példában pedig két deutérium atom magból lesz egy hélium atommag.

És a veszteségek? A termodinamika főtételei – és azok általánosításai minden folyamatra – szerint minden folyamat veszteséggel jár.

Ez igaz, ha a kiválasztott folyamat oldaláról nézzük, de a rendszer egésze szempontjából, ha az un. zárt rendszer, nem.

Ismét egy példa. Amikor az oroszlán megeszik egy antilopot, az antilop csontjait nem fogyasztja el. Így az oroszlán oldaláról nézve veszteség keletkezik. Azonban a megmaradt csontokat pl. a hiénák elfogyasztják. Így azok is hasznosulnak az oroszlán – hiéna – antilop rendszerben.

Egy másik példa.

Az említett deutérium – hélium átalakulás során tömeg csökkenés következik be. A két deutérium atom össztömege nagyobb, mint a belőlük keletkező héliumé. Azonban a csökkenés a közismert magfúziós folyamattal ennek megfelelő mennyiségű energiát ad. Így, ha az anyag mennyiségre korlátozzuk a rendszert, van, ha az energiával együtt nézzük – azt megfelelően súlyozzuk -, nincs veszteség.

Jelenlegi ismereteink szerint az Univerzum zárt rendszer, abba semmi sem jut be, és semmi sem távozik belőle. A Teremtés során, a Teremtés idejére, a Teremtés folyamata ezt a rendszert nyitottá tette, mert belevitte az addig abban nem levő valamiket.

Simonyi Endre