A fejlődés kétféle szakasza és a fejlődéssel kapcsolatos tévedések

Egy teljes fejlődési ciklus minőségileg kétféle szakaszból áll

  • mind a biológiai,
  • mind a műszaki,
  • mind a gazdasági,
  • mind a társadalmi

fejlődésnél.

Ezek

  • a revolúciós,
  • és evolúciós

szakaszok.

1. A revolúciós jellemzői.
A revolúciós

  • gyors, de nem ez a leglényegesebb, hanem az, hogy
  • alapvetően új elemek,
  • és azok alapvetően újszerű felhasználását

adja.

2. A teljes ciklus végső és kezdeti állapotának a viszonya

2.1. A revolúciós szakasz miatt a végső állapot alapvetően különbözik a kezdetitől, ezért pusztán a végső tulajdonságaiból általában nem lehet visszakövetkeztetni a kezdetire.

2.2. A teljes ciklus egy problémája

A teljes ciklus sok,

  • kezdetben kevés, nagy,
  • később sok, kisebb

lépésen keresztül valósul meg.

Az induló (és esetleg az első néhány) lépés

  • váratlan,
  • a körülmények változása miatt gyakran megismételhetetlen,
  • egyszer,
  • és egyetlen helyen

bekövetkező volt, ezért ezeken, és a sok kisebb lépés eredményeként is bekövetkező szintén nagy változásokon visszafelé nagyon nehéz (gyakorlatilag szinte lehetetlen) eljutni a kezdethez.

Ez még leginkább

  • a logika,
  • a gondolatkísérletek,
  • és az elméletek

kombinálásával lehet sikeres.

Ennek beláttatásához egy egyszerű matematikai példa.

Legyen ismert egyedül a végállapot. Ez matematikailag azt jelenti, hogy egy időfüggvénynek ismerjük egyetlen pontját. A feladat valamelyik másik pont megtalálása anélkül, hogy magát a függvényt, ismernénk. Még magát a függvényformát sem.

Ez így nyilvánvalóan megoldhatatlan.

Még akkor is, ha magát a függvényformát igen, és egy kivételével az összes paraméter értékét is.

Még a legegyszerűbb esetben a kétváltozós, lineárisban is, hiszen, ha
y = ax + b,
és csak az egyik paramétert ismerjük, végtelen sok megoldás adódik. Amennyiben egy
x = x1 y = y1
jelenlegi értékpárt ismerünk és
keressük az x = x0 kezdeti értékhez tartozó y értéket.

Erről még azt sem fogjuk tudni, hogy ez nagyobb-e vagy kisebb, mint a jelenlegi?

Az sem sokat segít, ha bizonyos ismereteink, megfontolások, tapasztalatunk alapján

  • mind az értelmezési tartomány,
  • mind az értékkészlet

behatárolható, mert ez által is csak egy szűkebb területre sikerül lekorlátoznunk a lehetséges megoldások körét.

Az un. „intelligens tervezés” híveinek egyik alap művéből vett idézetekkel, és az azokra az előzők alapján adott válaszaimmal igyekszem alátámasztani annak téves voltát.

Attól, hogy az „aminósavakból hiányzik az a képesség, amellyel önmagukat biológiailag értelmes sorrendbe tudták szervezni” nem következik, hogy az „értelmes sorrend” valamilyen intelligens tervezés eredménye. (A mai számítógépes szoftverek íróinak fogalma sincs az un. gépi kódu programokban az elemi lépések összekapcsolásáról mondjuk egy időzítés, elágaztatás, egy ugrás megvalósításáról csak használják ezeket. Mégis ilyen elemi lépések kidolgozásának útján jutott el a számítógépes programkészítés a mai szintre. Ezt azért  tudom, mert 48 év során mindezt végigcsináltam.)

Másként mondva: A jelenlegi állapotból nem biztos, hogy megalapozott következtetés vonható le az aminósav sorrend kialakulásakori állapotára nézve. (Lehet ugyanis, hogy azok ugyanúgy eltüntek – egy másik számítástechnikai példát felhozva -, ahogy az első – és ma már nevetségesnek tűnő – mikroszámítógépek.)

Attól, hogy mára kialakult az enzim-szubsztrát kapcsolatra a kulcs-zár kapcsolatszerü állapot, nem következik, hogy az nem fejlődés eredménye. (Ismét egy számítástechnikai ellenpélda. Ma számos számítástechnikai un. illesztő szabvány létezik. Ezek pl. arra valók, hogy két program együtt tudjon működni azzal, hogy az egyikből adatokat lehessen átvinni a másikba. E miatt, csak a kettő együtt változhat. Ennek ellenére ez egy fejlődés eredménye, és volt – van – olyan időszaka a fejlődésnek, amikor még ilyenek nem voltak.)

Amit a fehérjéknél ma látunk, az a legrégibb ismert fehérjék megjelenése után 3.5 milliárd éves állapot, míg a számítástechnikában még az első un. Neumann-elvü programok megjelenése óta csak 60 év telt el. A változás mégis ekkora!

Ugyanez vonatkozik az „egyszerűsített összetettség” és az „egérfogó összes alkatrészének egy időben és helyen kell lennie” (28-29. oldal) állításaira is.

Az, hogy jelenleg a tudomány nem képes még létrehozni egyetlen élőlényt sem, nem bizonyítja azt, hogy nem is lesz képes erre.  Ma senki sem lenne képes újra létrehozni mondjuk a Windows akármelyik változatát, mert az egy hosszú, sok lépésben kialakított, sok ember közreműködésével végbement folyamat.

Teljesen hibás az, ha valaki egy bonyolult rendszer pillanatnyi állapotából akarja meghatározni az egész rendszert. (Egy nagyon egyszerű, nem is számítástechnikai példa ennek alátámasztására: Legyen egy kétváltozós függvényből egyetlen értékpárja ismert pl. ez az értékpár az X = 0 Y = 0. Olyan függvény, amelynek képe átmegy az origón soszorosan végtelenül sok van. Hogy csak a legegyszerűbbet említsem már egyenesből is végtelenül sok.)

A jelenleg létező szemváltozatokkal kapcsolatban az egy helytelen kérdés feltevés, „hogy ezek az apró változások milyen téren lettek volna hasznosak”. A természetben (és a számítástechnikában is) nem optimális lépéseken át zajlik le két, valamilyen szempontból alkalmas, állapot közti változás. Gyakran sok hibás próbálkozás vezet el a helyes eredményhez, és – ez döntő fontosságú – az egyes lépéseknek megfelelő átmeneti alakok – amik általában csekély számban vannak jelen – a „jó” megoldás megjelenése után gyorsan eltünnek, és – mert eleve kevesen voltak – utólag nagyon kicsi az esély a nyomaik fellelésére.

(Nézzünk meg megint egy számítástechnikai példát. Az Interface Age c. számítástechnikai havilap 1976-ban egy „floppy ROM” elnevezésű mellékleten forgalmazott programokat. Ez nem volt más, mint egy a mai CD, DVD méretű lemez. Néhány – a számítástechnika történetével foglalkozó – szakember kivételével ki tud ma erről? Nekem ugyan van egy ilyen példányom, de rajtam kivül csak igen keveseknek.

Vagy, hogy egy nem számítástechnikai – engem közelről érintő – példát is felhozzak, ki tud arról, hogy 1946-ban egy magyar ember – édesapám – találmánya volt az első, egyetlen berendezésben és folyamat sorban megvalósított fénymásológép, ami a mind a mai napig használt elven működött? Ma már erről a berendezésről nekem is csak egy fényképem van meg. Berendezés már évtizedek óta nincs sehol sem.)

Az is téves mely szerint, „ahhoz, hogy egy új biológiai struktúrát létrehozzunk, egy másikat előbb szét kell rombolni, és az átalakítás ideje alatt sem az egyik, sem a másik rendszer nem tud funkcionálni.” Ez nincs így! Ugyanis az átalakulás ugrásszerü, és az ugrások lépcsőin levő un. átmeneti alakok lehetnek egy bizonyos – csak akkor fennálló –  kedvező körülmény eredményeként létrejövők. Nem kell „kirakni a táblát a működésképtelen élőlényekre, hogy ’szives türelmét kérjük, a faj átépítés alatt áll’.”

(Megint a számítástechnika: A hetvenes évek közepétől az Egyesült Államokban sok kis számítógép gyártó cég jött létre. Köztük az SWTP. Az évtized végén megjelentek a nagyok is, mert a megnőtt piac már ezeket is érdekelte. Mivel ezek nagy darabszámokat gyártottak, ezért olcsóbban tudták beszerezni az alkatrészeket, és olcsóbban tudtak gyártani. A kis cégek szinte mind tönkre mentek. Kettő azonban nem! Mindkettő egy-egy nagy ötlet miatt nem. Az Apple történetét sokan ismerik, az SWTP történetét azonban nem. Ők szinte ingyen megvették a Motorola cég olyan un. dinamikus RAM memóriáit, amiket 16 kbit kapacitásúra terveztek, de az egyik felük nem működött. Mindet megvették! Így másnak ilyen nem jutott. Az SWTP párba válogatta ezeket, és így építette be az ehhez a két félből összerakott memória elemü, ezekhez tervezett számítógépeibe. Mivel akkor a RAM volt a számítógépek ármeghatározó része, ezért az SWTP az egyébként drágább gyártástechnológiája ellenére olcsóbb tudott maradni a nagyoknál. És addig a piacon is tudott maradni, amig be nem következett egy újabb nagy lökés, megjelent az IBM PC. Ezt már ők sem élték túl.)

Az nem érv, hogy „mindössze kétszázötvenezer kihalt faj maradványait fedezték fel, ami a legkevésbé sem elegendő a mintegy két és fél millió ma élő faj közötti állítólagos milliárdnyi ’átmeneti fokozat’ demonstrálására”.

A két és fél millió faj döntő többsége mikroorganizmus, atka és rovar. Ezek nagyon nagy többsége nem fosszilizálódik, mert nincs szilárd váza. Így ezekre utaló nyom nagyon kevés marad. A nagyobb élőlények maradványainak is csak kis része lelhető fel, mivel azok már az élőlény elpusztulásakor megsemmisülhetnek, és az elpusztulás óta eltelt időben bekövetkezett hatások tovább tizedelik a maradványokat. Így ez nem egy valóságos érv.

Az ugyan lehet, hogy „az élet nem az RNS-sel kezdődött”, az is tény, hogy jelenleg még nincs bizonyított élet kialakulás módra vonatkozó elmélet, de ebből sem az nem következik, hogy materiális alapon nem is lesz, sem az, hogy csak az intelligens tervező közreműködésével lehet megmagyarázni.

És ismét – és nyomatékosan – felhívom a figyelmet arra, hogy a Szerző összemossa az evoluciót a revolucióval, és az evolució elméleten kéri számon a revolució megmagyarázásának a hiányát. A revoluciós (ugrásszerűen bekövetkező) folyamatokat más – esetleg teljesen pontosan sohasem ismétlődő – körülmények jellemzik. (Gondoljunk itt pl. a Földel ütköző más égitestek esetén kialakuló rendkivüli körülmények közt keletkező un. sokkolt kvarc szerkezetre.) Ezekről esetleg még azt sem tudjuk, hogy mik voltak? És csak ezek megismerése esetén lehet megpróbálni előállítani ugyanazokat a körülményeket, megmagyarázni az akkor történteket. (Pl. Az etilén polimerizáló reaktorok a hatvanas években látszólag minden ok nélkül felrobbantak üzem közben. Egész addig nem volt erre magyarázat, amig én rá nem jöttem arra, hogy az általam kidolgozott – a matematika dinamikus rendszerek vizsgálatával foglalkozó ágát kiterjesztő – elmélet alapján bizonyos paraméterek igen kis változása bizonyos körülmények közt más paraméterekben igen nagy változást okoz. Ez, és az azóta káosz elméletnek nevezett alapján megvizsgált olyan esemény kapott magyarázatot, amire korábban nem volt.)

Van amikor valamit másra kezdenek használni, mint korábban. Ez alapján lehet, hogy a baktériumok ostora 3 részének említett valami (vagy egy részük) már megvolt, csak a baktérium másra használta, és amikor már „összeszerelte” csak akkor „kapcsolta be” erre a célra. (Számos találmány ilyen, meglevő korábbiakat másra használnak. Ez olyan elterjedt, hogy erre a szabadalmak csoportosításában külön kategória – az újszerű felhasználás –   is van.) Az pedig nem követelmény, hogy mindjárt jól működjön, hiszen az autó motor is eleinte igen gyenge teljesítményt nyújtott, és mégis elkezdték használni. A magától összerendeződés is egy nemlétező követelmény.

A szelekciós előny nem az átmeneti alakokra vonatkozik, hanem az átalakultra. (Ez  ugyanolyan, mint amikor valami új kidolgozása gyakran nagyszámú hibás után sikerül csak.)

Simonyi Endre