Ételek

Két vendéglőben voltam. A „7days” nevűben (7days kép) ettem csak általuk „Észak Indiai” néven nevezettekből. Az ott evettet „Maharaja Thali” néven kaptam.

Azt nem hiszem, hogy a maharadzsák ezt ették, de azért tetszett. Mindenesetre a maharadzsák olcsón megúszhatták, ha mégis ezt ették, mert ez kb. 920 Ft. volt. Mivel aznap nem vittem magammal kamerát, ezért másnap lefényképeztem az étlapot, amin ez baloldalt középen látható (etlap kép). Az árak az étlapon adó nélkül értendők. Az adó a vendéglőben elfogyasztottaknál 14 %, a felszolgálói díj 5 % volt.

Ugyanitt másnap már egy „Dél Indiai” tálat ettem vacsoraként. A „Dakshin Special” nevű tálat (dakshin kép) választottam. Ez csak kb. 720 Ft. volt.  Ez állt egy óriási szárazra sütött és hagymás, fűszerezett tört krumplival töltött palacsintából,  a tál melleti tálkában levő nevű rizstésztából, a fehér sűrű folyadékból, ami kókusz szósz volt,  egy zöldséges, fűszeres krumpli lángosból, egy a mi fánkunk formájú, de lencsével kevert rizs tésztából,  a közeli kis tálkában levő, és a mi „Erős Pistánkra” hasonlító püréből, és végül a felső sarokban levő igen erős zöldséges,  borsos és csilis levesből. Amikor elsőnek megettem a levest, a főnök küldetett még egyet. Amikor azt is megettem…még egyet, de azt már visszaküldtem, mert tartottam attól, hogy nem marad hely a többire. Így is úgy teleettem magam, hogy meglehetősen nyugtalan éjszakám volt.

A második vendéglő a „Bikanervala” nevű volt (bikanervala kép). A képen is látható, most kedvezményes áru „South Indian Platter” volt, amit kértem (tal kép).

Ennek az ára a másik kettő közt volt, kb. 880 Ft. Amikor a másiknál óriásinak írtam a palacsintát, akkor még nem tudtam, hogy van annál nagyobb is! Azért raktam oda, egy a mieinkhez hasonló nagyságú bankjegyet, hogy látható legyen ez mekkora volt! Ebbe másfajta fűszerekkel ízesített hagymás tört krumplit tettek. Mivel az itteni főnök felírta nekem, hogy mi micsoda, így tudom, hogy ez a „Dosa Masala”. A rizstészta a „Vada”, a lencsés az „Idli”. Sem az „Erős Pista”, sem a kókuszoshoz nem mondott speciális nevet. Az itteni erős leves neve „”Samber”, míg a másiknál nem levő édes-savanyú kisebbik tálban levő levest „Rasam” néven nevezte meg. Itt volt még édesség is a lapos tálkában, aminek a neve „Rava Kesari Halwa”. Ez egy mézes, talán diós és rizses sült tészta volt. Tanulva az előbbiből ide már ebédelni mentem, de még így is a szállodába vittem a lencséseket, mert már mozdulni sem bírtam egy darabig.

Simonyi Endre