Egy jobb magyarázat a Kréta végén történtekre

A kihalási időszak hossza nem ismert. Máig sincs ugyanis olyan módszer, amivel az meghatározható lenne, hogy mennyi idő alatt tüntek el pl. a dinoszauruszok, ammoniteszek stb.
Normális körülmények közt a felszíni vizek a szén tizenhármas tömegszámú izotópjában dúsabbak, mint a mélyebben levő rétegek, ezért a felszín közelében élőlények mészváza is. A krétakor végén viszont ez megszünt, és csak lassan lett újra jelentős különbség.

A módszerrel viszont csak az volt megállapítható, hogy a felszín és a mélység közti különbség megszünése 10,000 éven belűl alakult ki. Az irídium anomáliák kialakulása sem ad ennél pontosabb meghatározást.

Az előző anyagban tárgyaltam, hogy a becsapódási elmélet miért nem ad magyarázatot a kréta végi kihalásra.

Lehetséges azonban, hogy ebben az időszakban (részben vagy egészben) olyan kozmikus hatásnak volt kitéve a Föld, ami a szokásost messze meghaladó irídium-hullást eredményezett. Ez lehetett pl. egy vagy több porfelhő, meteorraj stb.,amit a Föld keresztezett. A lehulló irídium, esetleg a vele együtt érkező más anyag, sugárzás, vagy valamilyen egyéb környezeti tényező változása lassan összegeződve okozta a kihalást.

(Ilyen felhalmozódás okozta pusztulást okozott pl. a DDT-feldúsulás a ragadozó madaraknál az életképtelen tojások tojásával. Ehhez hasonló lehetett a késő krétai valamelyik francia dinoszaurusz lelőhelyi gyakori tojás a tojásban előfordulás, azaz kettőshéjú tojások rakása, ami azt eredményezte, hogy a kis állat nem tudta áttörni a héjat és elpusztult.)

A felhalmozódás lehetett szelektív hatású is.
 (A DDT példa azért is jó, mert a DDT pl. nem pusztította el a rovarevő madarakat, a kullancsokat stb.)

Az időben elhúzódó folyamat (szemben a nagyon rövid ideig tartóval) lehetővé tehette egyes élőlény-csoportoknak az ellenállóvá válást.(Erre is jó példa a DDT, ami ellenállóvá tett sok rovart, de nem mindet. Egy másik közismert példa az antibiotikumoknak ellenállóvá váló baktérium-törzsek, Itt sem mind vált azonban ellenállóvá.)

Ezt az elméletet nem “zavarja”, ha valamikor ezidőtájt volt egy jelentős (netán nagy) meteor-becsapódás is. Ennek hatása legfeljebb hozzáadódott.

Ez az elmélet magyarázza azt, hogy miért találták meg mindenfelé az irídium–anomáliát
, ugyanis a nagyon csekély reakcióképesség, a magas olvadás és forrás pont miatt még a viszonylag apró irídium-szemcsék is átjutottak a légkörön. (Még a tiszta oxigén sem reagál az irídiummal, ha az zuhanva felizzik, vagy, ha lassan hullva fel sem melegszik. Az irídium a nitrogénnel sem reagál hasonló körülmények közt.)

Mekkora lehetett a Földre jutó, a szokásoshoz képesti többlet anyag-mennyiség?

Az előző anyagban említett könyv 132. oldala szerint a becsapódó égitest 10 km átmérőjű volt. Ugyanitt szerepelt, hogy a végsebessége 5 km/s értéket ért el. Így a légkörön mintegy 10 s alatt jutott át. Amennyiben ez az anyag-mennyiség a 10,000 évből csak 1 év alatt érkezett, úgy az másodpercenként ennek kb. 3 tízmilliomod részét jelenti. A Föld teljes felületére átszámítva pedig felület-egységenként mintegy egy tízbilliomod résznyi jutna másodpercenként. Ennek tehát sem óriási por, hő, kén-dioxid okozta láng és füst tenger, szökőár hatása nem lenne. Nem is kell tehát  megpróbálni magyarázatot találni ennél az elméletnél arra, hogy miért vannak azok az ellentmondások, amiket az előző anyagban leírtam.

Mennyi lehetett ez az anyagmennyiség?

A feltételezett 10 km átmérőjű test térfogata kb. 500 km3. Ennyi anyag a teljes Föld-felszínen eloszolva kb. 1 mm vastag réteget képezne. Amennyiben ez 1 év alatt hullott, úgy ez nem egy rendkívüli hatásokat kiváltó mennyiség, hanem annyi, ami pl. megegyezik a Magyarországra jutó félnapos csapadék-mennyiséggel.

Hogyan okozhatott az irídium kihalást?

Ahogy írtam, nem feltétlenül az irídium, hanem az egyéb anyagok, sugárzások, környezeti hatások együtt. Az irídium azonban önmagában is jelentős szerepű lehetett, mert az ugyan igaz, hogy az irídium nem könnyen oxidálható, de azért más módon vegyületté alakítható. (A tengervízben jelenlevő anyagok – különösen, ha figyelembe vesszük a rendelkezésre álló hosszú időt – esetleg feloldhatták, és úgy már sokkal aktívabb.) Károsító hatására persze 65 millió éve kihalt élőlényeknél már közvetlen bizonyítékokat találni nem lehet (az esetleges érzéketlenségre, és ellenállóvá válásra sem), legfeljebb feltételezésekkel élhetünk. Ilyen lehet pl. az irídiumnak a platina-csoport többi eleméhez hasonló katalitikus aktivitása, ami megzavarhatta az életfolyamatokat. A természetes életfolyamatokban ugyanis az irídium nem vesz részt.

Látható tehát, hogy ez az elmélet nem tartalmaz olyan ellentmondásokat, mint a becsapódási. Nem feltételez bizonyíthatóan meg nem történt eseményeket. Szóval kétségtelenül jobb annál. Sőt! Talán még jó is!

Simonyi Endre