Bilbao I. rész

A szállodám jó helyen volt, mind a közlekedés, mind a környezet szempontjából. Ahogy a képeken is láthatják a berendezésre sem lehetett kifogásom. Viszont! Kaptam egy a fényudvarra néző szobát, ami a fényudvar legalján volt. Így még a legnaposabb napszakban is kénytelen voltam égetni a villanyt.

Az ottlétem utolsó napján felkerestem a legnagyobb piacot a La Ribera nevűt. Ezt, ha lehet mindig igyekszem megtenni. Nem bántam meg! A vadat_halat kép egy áttekintő.

Ehhez hasonlót minden piacon látni. Nálunk viszont olyant nem, mint a halas elnevezésű képeken. Ugyanis friss szardínia érkezett, és erre nagy sorban állás, és némi lökdösődés kezdődött.

A husos kép érdekessége volt számomra, nem a malacfejek furcsa formája, hanem a serrano sonkák. Sajnos egy egészet nem tudtam elhozni, mert még a csülke is hozzá tartozott, és nem volt akkora bőröndöm, amibe befért volna.

A pekseg kép közepe táján volt az a kukoricás kenyér, amit (és ez nem elírás!!) még 15 napi papírzacskóban tárolás után is élvezni tudtam. (A 75 dekás kenyeret nagyon beosztottam, ezért tartott ennyi ideig.)

Volt még egy különlegessége a piacnak. Ez látható a hangverseny képen. A zenekar egyébként un. preklasszikusokat játszott.

Elmentem egy arénába (arena kép), de nem azért, hogy bikaviadalt lássak, vagy gyönyörködjek a levágott bikafejekben (trofea kép), hanem , mert friss tengeri mindenféléből készült ételeket mutattak be, és lehetett fogyasztani. De, milyen áron! Egy rák tál ára kb 13,000 forint volt (és nem is volt nagy adag). Így csak fényképeztem.

Simonyi Endre