Nagyon drága! Egyáltalán nem drága!

A furcsa cím oka az, hogy két alkalommal is vásároltam az Á-Table cukrászda-pékségben. Aki pl. megnézte a kenyér árakat az a cím első mondatát tartotta helyesnek. Aki viszont vett is ezekből és evett is belőlük, az pedig a másodikat. Miért?

Én kétféle kenyeret vettem (friss kép).

A “pain Normande” 990-, a “pain campagne au Levain” 760 forintba került. (Mivel nem tudok franciául, ezért az eredeti elnevezéseket írom ide.) Ez eddig igencsak soknak tűnik! Csakhogy! Az eredeti csomagolásba visszatett fél – fél kenyereket 5 nap múlva ugyanolyan jóízűnek, a héját ropogósnak találtam, mint frissen ( otnapo1 és otnapos2 kép).

Sőt! A rozsost még hét nap után is! (hetnapos1 és hetnapos2 kép).

A másikról nem azért nem írtam le ugyanezt, mert hét nap után már nem volt megfelelő, hanem, mert azt az ötödik és hatodik napon megettem.
A valasztek elnevezésű képen látható sütemények közül is kipróbáltam többet. Mindre igaz az, hogy a vázuk (ami vagy tészta, vagy tojáshab volt) könnyű, könnyen is emészthető és habkönnyű.
A kétféle ekler fánk (mivel ez a típus nálunk is kapható, ezért használom itt a magyar nevet) jobb minőségű a nálunk árultaknál, és nemcsak az itthoni, de a párizsi árnál is magasabb volt az itteni.
A különleges alkalmakra készített “meringue” (ez egy belül ízesített, kívül díszítő elemekkel ellátott nagyméretű habcsók) kávés-csokoládés változatát élvehettem. Az élvezhettem szót nem tévedésből írtam. Arra az íz együttesre, amit a készítője létrehozott ez a megfelelő szó. Meglepő módon még olcsó is volt! A kevésbé jó minőségű párizsiak árát sem érte el.
A véleményemet azzal foglalom össze, hogy bennem valószínűleg szereztek egy állandó vevőt.

Simonyi Endre