Testek egymásra tekeredésének a törvénye

Nincs tudomásom arról, hogy ezt a fizikai törvényt már mások publikálták volna, de lehet, tévedek, mert ez nem az én szakterületem. A törvény: Minden az egymásra tekeredésre képes test spontán módon egymásra is tekeredik.

Ez a Murphy-törvényére hasonlónak látszó egy valóságos törvény. (Van azonban két valóban Murphy-törvény jellegű “kiegészítése” is.

Az első: Minden egymásra tekeredésre képes test minket bosszantóan egymásra tekeredik.

És kiegészítése: A nemképes is.)

A képesség szükséges feltételei:
1. A testek távolsága legyen elég kicsi a tekeredés megvalósulásához. (Ezt aligha kell magyaráznom. Így pl. két, olyan távol levő tárgy, aminek a távolsága nagyobb, mint a testek legnagyobb mérete nem éri el egymást, és így nem is tekeredhet egymásra.)
2. A testek konzisztenciája ne zárja ki a tekeredés lehetőségét. (Mivel testekről van szó, ezért a határozott alakkal nem rendelkező halmazállapotúak eleve nem testek, ezért ez a feltétel azt jelenti, hogy legalább egy test nem lehet merev.)

Néhány megállapítás:
1. Kettőnél több test egymásra tekeredése ugyan nem vezethető vissza a két test esetére, mivel a további testek a tekeredéskor mindegyik másikra is tekeredhetnek, azonban az igaz, hogy ez nem akadályozza meg magát az egymásra tekeredést. Mindössze az történik, hogy a tárgyalását az eseményeknek bonyolultabbá teszik.
2.A saját magára tekeredés lényegileg nem különbözik attól, amikor az egymásra tekeredők nem ugyanannak a testnek a részei.

Vizsgáljuk meg két
– alkalmas,
– fonalszerű, (tehát az egyik mérete sokszorosa a másik kettőnek),
– a mozgás során fellépő erők által szét nem szakadó,
– egymás felé mozgó (tehát ezt lehetővé tevő helyzetű),
– a mozgás során egymást el nem kerülő,
– nem párhuzamos,
– egyenes (tehát a hosszú irányt lineáris egyenlettel leírható)
amiből az egyik merev
test helyzeteit.

Legyenek a kiinduláskor egymástól valamilyen adott távolságban (1. kép)

Egymás felé haladva egyszer elérik egymást (2. kép). Mivel mindkét test hosszú méretű, a párhuzamosságot kizártuk, ezért ez egy-egy ponton bekövetkező érintkezést jelent.

Az ugyanebbe az irányba haladás ettől kezdve az egymással érintkező pontok számára lehetetlen, ezért mindkét test alakja úgy változik meg, hogy az érintkezési pontokban “megtörik” (3. kép). (A valóságban nem “törik”, hanem hajlik.)

A nem elakadt pontok tovább haladnának az eddigi irányba, azonban ezt a szét nem szakadás miatt nem tehetik. Pályájuk egy-egy körpálya lesz addig, míg az egyes fonalak két szára össze nem ér. Így kialakul két kétszárú, egy közös ponttal rendelkező fonal (4. kép).

Amennyiben valamilyen vonzóerő is hat a fonalak közt, úgy ezzel nincs vége a folyamatnak, mert a mozgás a körpályán a vonzóerő hatására mindkét fonalon folytatódik, és a pontok egy kettős spirált alakíthatnak ki (5. kép).

Aki kiváncsi arra, hogy mire vezet ez a folyamat az nézze meg a 6. képet, amin a táskámból kivett számítógép tápegység zsinórjainak gubanca látható.

Akit pedig az érdekel, hogy ennek a törvénynek a felfedezése bír-e bármiféle jelentőséggel, az gondoljon a DNS kettős spirálja kialakulásának ezáltali megmagyarázhatóságára.

Simonyi Endre