Szingapúr sorozat

Eúrópán belül sok magyar utazik. Így jónéhányan eljutottak Amszterdamba is. Viszont Ázsiába már jóval kevesebben, és azok is főleg a Közel-keletre és esetleg Thaiföldre vagy Kinába, Japánba. Szingapúrba viszont nagyon kevesen. Én most december közepén másodszor voltam ott, és – az elsőhöz hasonlóan – igyekszem a szokásosnál részletesebben tájékoztatni az olvasókat.

Az első utam 7 évvel a második előtt volt. Akkor az On-line Játékok Világbajnokságán kísértem el a magyar csapatot, mint az egyetlen magyar újságíró. (Aki felháborodik, hogy minek vittek magukkal állampénzen egy újságírót, az igencsak téved. A csapat költségeit sem a magyar állam, hanem a szponzor, a Samsung cég, fizette, az enyémet meg én.)

Szingapúr városállam. A mintegy 700 km2 területen 2005-ben 4 millió lakos élt (az ottani követségünk akkori tájékoztatása szerint), most kb. 5.5 millió (a vissza utunk taxisofőre szerint). A kétségtelenül nagyon nagy növekedés oka nem a sok ott születő gyerek, hanem a bevándorló. Nagy a keletje a fiatal diplomásoknak (főleg a mérnököknek és informatikusoknak).

Ahogy írtam, városállam. Ez pl. azt is jelenti, hogy valószínüleg ez az egyetlen ország, amelyet be lehet utazni…metróval, és az egyik vonal egyik végállomása az ország északi, a másik a déli vége, a másik vonalnál a keleti és nyugati határ, a harmadik meg körbejár.

Bár már az is óriási népsűrűséget ad, ha a lakosság számát elosztjuk az ország területének nagyságával (ez csaknem 8,000 fő/ km2, míg nálunk 100), viszont a terület nagyobbik részén nagyon kevés épület van. (Ilyen pl. az állatkert, a botanikus kert, a kinai és japán kert területe, valamint a még most is mocsaras partok). Így elképesztően nagy érték adódik. Azonban nem az van, hogy mondjuk egy szobában huszan laknak, hanem a lakóházak egy jelentős része toronyház. (Erre majd az épületeknél visszatérek.)

Kezdem.

Szingapúr I.

Az ország lakosságának a 2005-ben a követségünktől kapott adat szerint, 80 %-a kinai, 14 maláj, 5 indiai, és a maradék 1 nagyobb része európai és amerikai. Ennek ellenére nem a kinai a hivatalos nyelv, hanem…az angol. A tanítás nyelve is ez, és a gyerekek az anyanyelvüket, mint második nyelvet tanulják.

Bár a város legnagyobb részén nincs nemzetiség szerinti elkülönülés, azonban a XIX. században és a XX. elején még volt. Ebben az időben jött létre a kinai és indiai városrész.

A kina elnevezésű képeken az ebből az időből származó kis házakból álló utcák láthatók. A házakat a kereskedők építettették. A földszinten volt az üzlet, az emeleten lakott a család. (A képeken látható emeletes épület egy mostanában, de klasszikus stílusban épített szálloda.) Ebben a negyedben nagyon sok a túrista, ahogy az a képeken is látható, akiknek főleg kinai cikkeket árulnak. (Mivel sok túrista Kinából jön, ezért nemcsak a nyilvánvalóan onnan származókat, hanem szingapúrinak látszó kinait is. Így pl. jelvényeket és más csecsebecséket.) Egy nevezetességre egy másik cikkben külön ki fogok térni.

A „Kis India” negyed néhány részlete az india nevű képeken látható. A szintén a kereskedőknek épült házak hasonlóak csak más a díszítésük. Itt láttam az egyetlen esetleg magyar vonatkozást a „Zsofi” elnevezésű vendéglős mini szállodát (zsofi kép), valamint egy nekünk meglehetősen furcsán hangzó elnevezésű utcát (besar kép).

Simonyi Endre