A “leomló falak” konferencia II.

A délutánt Anette Schavan miniszter, (schavan kép) a Német Szövetségi Oktatási és Tudományos Minisztérium vezetője nyitotta meg, méltatva, hogy milyen nagy a jelentősége ennek a konferenciának, a fiatal kutatók bevonásának, és a tudományos kutatásnak a Német Szövetségi Köztársaságban.

Említettem, hogy milyen színtű személyek voltak az egyes szekciók elnökei. Erre jó példa volt a délutáni első is. Helga Novotny (novotny kép) ugyanis az European Research Council (az európai kutatási szervezet) elnöke.

Aaron Kaplan a FunkFeuer nevű civil szervezet alapítója (kaplan kép) tartotta az első előadást.

Előadásában rámutattott arra, hogy maga az internet jelenleg nem szabad, de – bizonyos korlátokkal ugyan, azzá tehető.Ennek egy megvalósított példáját is bemutatta. Monique Breteler a Bonni Egyetem professzora (breteler kép) az agy degenerációs betegségeivel foglalkozott, különösen az Altzheimer kórral.

Ismertette a korai felismerés lehetőségét, és az ez által elérhető eredményeket. Stefan Treue a Göttingeni Egyetem professzora (treue kép) makákókkal végzett kutatásain keresztül vizsgálta az agynak a külső jelek szűrésére szolgáló megoldásait. Minket ugyanis sokkal több külső hatás ér mint, amivel “törődünk”, és az nekünk is – és minden más élőlénynek is – döntő fontosságú, hogy jól válasszuk ki azokat, amikkel törődünk.

Rachael McDermott (mcdermott kép) a Max Planck Intézet kutatója a tokamak (az un. fúziós atomenergia felszabadítás egy lehetséges megvalósítása) használható megvalósításával foglalkozott . A tartós működést eddig megakadályozta a berendezés rendkívül gyors (mindössze néhány másodperces) túlmelegedés miatti tönkremenetele. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy a keletkező nagy mennyiségű hőt rádióaktív sugárzássá alakítják, amit meg elektromágneses sugárzássá. Az meg már kezelhető. Amint ez egy jól kidolgozott, ellenőrzött megoldás lesz, igen hosszú távra megoldódhat az emberiség energia igénye. (Azt azonban, hogy ezekből az elképzelésekből mikor lesz ekkora mértékű energia termelés, ma még nem lehet tudni. Így ez még csak egy nagyon bizonytalan jövőkép.)

A szekció utolsó előadója Per Moeller a Koppenhágai Egyetem professzora volt (moeller1 kép), aki az érzékelésről beszélt .

Kiemelte a nyelv szerepét ebben (moeller2 kép, amin a Rolling Stones jól ismert jelképét választotta ennek jelzésére).

Az egyes érzékszerveink által adott jeleket megtanuljuk “értelmezni”, jórészt életünk első évében. Megtanuljuk, hogy mit tartsunk kellemesnek, és mit nem. (Egy ilyen tanulási kísérlet látható a moeller3 képen.) Ebben döntő szerepe van a mamának.

Mivel az előadóknak 15 – 15 percet adtak, amit előre láthatóan nem tudtak betartani, először egy köhögő hanggal figyelmeztették az előadót, hogy fejezze be, majd – és ez jónéhányszor bekövetkezett – egy igen érdekesen és szellemesen dolgozó “bohóc” lépett közbe (bohoc kép), aki különböző módon figyelmeztetett. Ez azután már mindig elég volt.

Ahogy ebből a kétrészes cikkből, és a Falling Walls Lab munkájáról írtból is, látható, ez a rendezvény valóban a tudomány igen széles körét érinti. Jó az, hogy a fiatal kutatók közt akadt egy magyar is. Jó lenne azonban, ha tőlünk is lennének olyanok, akik a “nagyok” közé is bekerülnének! (Addig azonban ez nem várható, ameddig a Magyar Tudományos Akadémia még arra sem hajlandó, hogy a világ elé tárja, mit is produkáltam én 1963-ban egy saját intézetében. Sőt! Még arra sem, hogy legalább annyit megtegyen, hogy azt megerősítse, amit én itt a “Tudományom” rovatban – és angolul a http://www.innovationssale.com “MyScience” rovatában – ebből közöltem, az úgy, ahogy az akkori intézetem írásban igazolta, valóban akkor keletkezett. Arról már nem is beszélve, hogy az un. üvegház hatású gázok okozta problémák megoldására alkalmasnak látszó eljárásomat semmilyen érdemi módon nem hajlandó támogatni. Nemcsak anyagilag nem, de más módon sem!)

Simonyi Endre