A “leomló falak” konferencia I.

A Falling Walls konferencia sorozatot a Falling Walls Alapítvány és az ATKearney közösen rendezi meg minden évben. Eleinte Németországban (Berlinben), de ma már a világ más helyein is. Ennek ellenére a berlini maradt a meghatározó jelentőségű.

A tárgya ennek a sorozatnak annak a megadása, hogy a tudomány mely helyein, és miféle áttörések várhatók?

Erre igyekeznek válaszolni a tudomány számos területéről felkért előadók.

A megnyitót Sebastian Turner a Falling Walls Alap konferenciákért felelős elnökségi tartotta (turner kép).

A plenáris előadást pedig Philip D. Murphy, az Amerikai Egyesült Államok Németországi nagykövete (murphy kép).

Előadásában kiemelte, hogy a XXI. századot a tudomány fejlődése fogja meghatározni. E miatt kell, hogy leomoljanak a falak a nemzetközi tudományos együttműködés előtt.

Az első szekció levezető elnöke Philip Campbell, a Nature c. lap főszerkesztője volt (campbell kép).

(Az, hogy kik voltak az egyes szekció elnökök, az összefoglalót tartó személy – Alan I. Leshner a Science c. lap kiadójának a vezérigazgatója – mutatja, hogy milyen jelentőségű ez a rendezvény, hiszen ez a két lap a tudomány két legtekintélyesebbje.)

Az első előadó David Awshalom professzor volt a Santa Barbarai Kaliforniai Egyetemről (awshalom1 kép) a hagyományos elektronika végéről.

Említette az elektronika egységnyi tranzisztor igényének méretcsökkenését, mint a fejlődés egy mérőszámát. Hivatkozott az ezt leíró közismert “törvényre”. (Az idézőjelet azért használtam, mert ez az un. törvény sohasem volt igaz. Az általa bemutatott ábra – awshalom2 kép – is ezt bizonyítja, hiszen az ábrán is látható, hogy a fejlődés hol gyorsabb, hol pedig lassúbb volt, összehasonlítva a “törvény” alapján várttal.)

Összehasonlította a természetet és az emberi alkotásokat. Megállapította, hogy eddig az elektronika két állapotú volt, amiről át akarnak térni a végtelenül sok állapotúra. (Ezt azzal mutatta be, hogy eddig valami vagy fehér volt, vagy fekete. Ezután viszont lehet színes – a fehér és a fekete is egy közülük – és akkor csakugyan végtelenül sok állapot van. A megvalósult állapotot pedig valamilyen méréssel lehet megállapítani.) Így elég egy egyetlen atomnyi méretű elektronika is. Az ehhez szükséges szakemberek egy teljesen újfajta valamik, a kvantum mérnökök lesznek.

A Weizmann Kutató Intézetből jött David Harel professzor (harel kép) a biológiai sokféleség megvédéséről bizonyította be, hogy az nem a természetvédők, hanem az egész emberiség igénye, mert olyan megoldásokat mutat, amik mindannyiunknak sokat adhatnak.

Nicola Pugno professzor a Trentói Egyetemről (pugno1 kép) a szuperanyagokról beszélt.

Bemutatta, hogy a természet anyagai közt sok olyan van, ami felűlmúlja az emberiség által alkotottakat. Az ok nem a felhasznált anyagok jobb volta, hanem az azokból felépített rendszerekben alkalmazott megoldásoké. Így pl. megmutatta, hogy miért sokkal jobb a pókháló szakító szilárdsága, mint az ember által létrehozott anyagoké (pugno2 kép).

Foglalkozott azzal is, hogy a kisebb méretekben – és így kevesebb egységben – megvalósított rendszerek miért stabilabbak. A válasz egyszerű: Minél több egységet építünk össze, annál több a hiba lehetőség! Ennyi! (Nem szoktam kilépni az ismertető szerepéből, de itt megteszem. Amennyiben Pugno professzor ismerte volna az általam 1963-ban kidolgozott, de az akkori munkáltatóm hibájából nyilvánosságra nem hozott, és csak mostanában általam – pl. ugyanitt a “Tudományom” rovatban – megjelentetett”stabilitási tartalék” fogalmat, erre a rendszerre is kaphatott volna egy olyan mérőszámot, ami azt is számszerűsíthette volna, hogy egy-egy elem beépülése, mekkora veszély növekedést jelent, és így nem csak azt állapíthatta volna meg, hogy, amit a természet adott az jobb, hanem azt is, hogy mennyivel? És azt is, hogy ez az elmaradás mennyivel csökkenthető az elemek számának csökkentésével. Ez pedig azt is megadta volna, hogy meddig gazdaságos ez a csökkentés! És ez már nem csak egy tudományosan érdekes eredmény lenne!)

A délelőtti utolsó előadó Hal R. Varian a _Google vezető közgazdásza volt (varian kép). Ő bemutatta, hogy a vállalatok – és mások – által gyűjtött adatokból még mennyi minden, eddig nem ismert – és nem is sejtett – információ nyerhető ki.

A délelőttöt egy panel beszélgetés zárta le (panel kép).

A délelőtti elhangzottakat meg lehet hallgatni a chang1 és 2 felvételeken.