A Neumann Társaságnak a régi számítástechnikai műhelyeket bemutató sorozatában most az IBM került sorra

Ennek két oka is volt. Az IBM 100 éves, az IBM Magyarország pedig 75. (Bár megalakulásakor még mindkettő más nevet viselt, de jogelőd volt.) Aki nem ismeri – vagy erről nem – az IBM a világ legtöbb szabadalmát bejelentő cége volt. Egy hosszú időszakban nemcsak a legtöbb, de az összes többinél is több számítógépet adott el.

Képes volt nemcsak a túlélésre, hanem egy újabb virágzásra, amikor nemcsak ez a helyzet szünt meg, de még az elsőség is visszavonhatatlanul elmúlt. Minderre az tette képessé, amit első elnöke olyan jelszóként foglamazott meg, amit a működésük alapjaként használtak, vagyis “Gondolkodj”!

A hazai egyik korábbi és a mostani vezérigazgató előadásán túl egy kiállítás is nyilt néhány olyan termékükből, ami a világ számítástechnikáját (és az emberiség mai helyzetét is) döntő módon befolyásolta. Ilyen volt pl. a merevlemez, a floppy, az IBM PC. A kiállításon ezek és ezekkel kapcsolatos történeti ismertetők voltak láthatók. Mivel ezek történetét részben más forrásból, részben személyes tapasztalatból ismertem, ezért ezekről is írok.

A merevlemez egységgel az IBM Al Shugart által vezetett csoportja kezdett el foglalkozni 1951-ben – mondta el nekem Shugart úr az 1998-ban adott interjújában, ami az ElektroNet c. lapban jelent meg ugyanebben az évben. Az első működő merevlemez 2 év alatt készült el. Ez egy 50 lemezes, 1.5 t súlyú 5 Mszó kapacjtású óriás volt. A mágneses folyadékot egy forgó fazekas korongra rögzített mágnesezendő lemezre egy csövön át csurgatva vitték fel. A szennyeződési problémák miatt 2 év múlva áttértek a zárt tokban elhelyezett lemezekre. Ez lett a winchester. A név szerinte nem a hasonló nevű puskától, hanem attól a kisvárostól származik, ahol ez elkészült. Az első gyártmány szerinte is a RAMAC volt (merevlemez1 kép).

A floppy (floppy kép) eredetileg azért került gyártásra, mert egyszerűsítette a kezelési utasítások, segédanyagok készítését. E miatt ROM (nem újraírható) memóriaként adták át az IBM 360 sorozatához. Amikor Shugart úr javasolta, hogy használják RAM (újraírható) memóriaként, és önálló termékként, akkor ezt elutasították. Sőt! Megengedték, hogy bárki gyárthassa

Persze ehhez szükség volt egy író/olvasó egységre is! Ezt felismerve Shugart úr néhány társával megalapította ennek a gyártására a Shugart Associates céget. Az 1976-os év az amatőr számítógép fejlesztés rohamos elterjedésének kezdete volt. Egymás után tartották a bemutatókkal egybekötött kiállításokat, amiken a valakik által kifejlesztettekre kerestek vevőket. Ők is ezt tették. Számukra is megdöbbentően sokan (kétezren!) rendeltek az addig még csak egyetlen működő példányban meglevő floppy illesztőből. Ez alapján úgy vélték, hogy megfelelő propagandával el tudnának adni egy év alatt kétszáz ezret. Ehhez meg is akarták rendelni a szükséges részegységeket. Annak a részegységnek, ami nélkülözhetetlen volt, a gyártója viszont kikötötte, hogy vagy fizessenek előre, vagy adjanak bank garanciát. Nekik azonban egyik sem volt. Ennyi pénz összeszedését lehetetlennek tartották, ezért megpróbálták a másodikat. Csak a hatodik bank állt velük szóba. Az viszont elküldött hozzájuk egy teljes felhatalmazással rendelkező személyt. Ez az ember nem riadt vissza attól sem, hogy elmenjen a “gyárba”. Ahhoz úgy jutott el, hogy az utolsó mellékúton otthagyta a kocsiját, átment egy patak hídján, ahonnan egy terepjáróval vitték el egy…lóistállóhoz, aminek a sarkában egy asztalon folyt a “gyártás”. De a gyártók olyan lelkesen magyarázták el neki, ez mekkora üzlet lesz, hogy aláírta a garanciát. Ez alapján megindult az igazi gyártás, és a garanciát sohasem kellett lehívni.Már az első évben messze túljutottak a kétszázezren. (Shugart úr cége kezdte el a mikroszámítógépekhez az első winchesterek gyártását is ugyanebben az évben. A cégtől azonban ő – nem egészen önként – távozott úgy, hogy még az általa újonnan alapított cég nevében sem használhatta a sajátját. Ez lett a Seagate, a winchester gyártás egyik legnagyobb neve. Shugart úr volt egyébként az egyik alapítója az un. flash memória gyártást megindító SanDisk cégnek is.)

Az IBM PC – aminek a forgalomba kerülését is ünnepelhetnénk, mert 30 éves – tette tömegessé a már nem játéknak számító mikroszámítógépek elterjedését. (Az Apple gépek ára ehhez túl magas volt, a többi pedig
vagy csak játék volt, vagy nem gyártották elég nagy számban.) Én személyesen a forgalomba hozatal előtt néhány héttel egy kaliforniai boltban találkoztam ezzel a géppel (ibmpc kép.). És a dobozát kinyitva, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a memória kártyákon a RAM egységek un. piggy back (szó szerint disznó hát, a valóságban kettesével egymás hátára erősített) módban találhatók. Ez azért döbbentett meg, mert a Székely Lajos nevű feltaláló társammal együtt elkészített, és itthon az első un. házi készítésű, számítógépünkben mi is ezt alkalmaztuk, amire az itthoni szakemberektől azt a becsmérlő megjegyzést kaptuk, amatőrök. Amikor láttam az IBM gépet, az arról írt cikkemben nem felejtettem el megemlíteni, hogy az IBM is csak egy amatőr az itthoni szakemberek szerint. (Ennek a valóban nem a legkedvezőbb megoldásnak a használatára akkor került sor, ha nem volt elég hely. Ennél ugyanis az alul levő kevésbé tudta leadni az általa termelt hőt, mintha nem lenne felette egy másik, és a felül levőt pedig az alatta levő is melegítette. Az IBM ezt azért alkalmazta, mert a már elkezdett gyártáskor jöttek rá arra, hogy a RAM kapacitást meg kell kétszerezni. Ezt pedig gyorsan csak így tudták megvalósítani. A későbbi gépekben erre már nem volt szükség, mert a gépet áttervezték.)

Simonyi Endre

%d blogger ezt kedveli: