Mi nem történt a Kréta-kor végén?

Mi a legdivatosabb elképzelés arra, hogy mi törtent úgy 65 millió évvel ezelőtt? Akkor, amikor “a kréta végi kihalás nemcsak a dinoszauruszok végét jelentette, hanem a tengeri táplálékhálózat alapját jelentő egysejtüek, a foraminiferák is hatalmas veszteségeket szenvedtek” – írta Pállfy József: “Kihaltak és túlélők” c. könyvében.

Ezen elmélet szerint “a kréta végi kihalást egy nagyméretű meteor becsapódása idézte elő. A tömeges kihaláshoz vezető események feltételezett láncolatát a becsapódás utáni, az egész Földet beburkoló és hónapokig, esetleg évekig tartó sötétséget okozó porfelhő, a fotoszintézis ellehetetlenülése, a drasztikus klimaváltozás, a táplálékhálózatok összeomlása alkotta.” (Az idézet ugyanonnan van, de ugyanezt lehet olvasni sok más helyen, hallani rádió műsorokban, látni televíziós műsorokban látványos tűzvészeket, ordító és összerogyó dinoszauruszokkal.)

Valóban ez történt? Erre kisérelnek meg választ adni a továbbiak.

BEVEZETÉS

Ven egy sokak által ismert történet.

A tudós fog egy bolhát. Leteszi az asztalra, és azt mondja: Ugorj bolha! A bolha ugrik. Újra megfogja, kitépi az ugrólábait, majd megint ugyanezt mondja. A bolha nem ugrik. A tudós erre megállapítja: A bolha az ugrólábaival hall.

Ugyanez, vagyis egy tényből teljesen téves következtetés levonása történt akkor, amikor az un. irídium-anomáliából egy meteor (kisbolygó) becsapódására, és ez által okozott kréta végi tömeges kipusztulásra következtettek.

(Az irídium-anomália azt jelenti, hogy ebből a platina-csoportba tartozó nemesfémből a földkéregben igen kevés van, viszont a kréta végi rétegekben akár a szokásosnak a százszorosa is előfordult. A kozmoszban levő szilárd anyagokban szintén sokkal nagyobb lehet az irídium koncentrációja, mint a földkéregben.)

MIÉRT NEM MEGFELELŐ MAGYARÁZAT A BECSAPÓDÁS-ELMÉLET?

Bizonyára sok más tényt is fel lehetne hozni ellene, de a cáfolathoz nem szükséges az összest ismertetni. Nézzünk meg tehát néhány olyant, ami már egymagában is elég lenne a cáfolathoz.

1. Az említett könyv 132. oldalán szerepel az, hogy “a légkörbe…a számítások szerint 200 gigatonnányi (milliárd tonna) vízgőz és ugyanennyi kén-dioxid került”. Mégpedig hirtelen, a becsapódás által szinte robbanásszerüen. Mivel a kén-dioxid szinte minden élőlényt elpusztít, ezért

– óriási szárazföldi területen minden (és ezt a szót nagyon hangsúlyozom) élőlénynek el kellett volna pusztulnia, ami hirtelen nagyon sok lelet keletkezésével járt volna együtt, hiszen a tetemeket lebontó élőlényekre is az elpusztulás várt,

– szétoszolva a légkörben még ekkor is olyan magas koncentráció-érték adódik, ami az összes (és itt megint ezt a szót emelem ki) magasabb rendű élőlényt elpusztította volna a szárazföldön.

Hol van ez a hatalmas lelet-tömeg ?
(A tengereknél más a helyzet, mert a vízben az oldódás és szétterjedés sokkal lasúbb, mint a légkörben, és megkötődési folyamatok is csökkenthetik a koncentrációt. Mindezek miatt itt a hatás nem ennyire egyértelmü.)

2. A feltételezett helyszín a Mexikói-öböl. A szökőár a hivatkozott könyv 130. oldala szerint nem jutott túl az öblön. Ezzel szemben az ilyen nagy pusztulásnak – szerencsére –  csak a töredékét okozó Krakatau-robbanás a XIX sz. végén a egész Földön jelentkező szökőárat eredményezett.
Egy óriási erejű szökőár elpusztította volna a parti homokban levő tojásokat, a parti és a sekélyvizi élőlényeket, petéket stb.
A kisodort és betemetett ilyen élőlények leleteinek nagy tömegei hol vannak?

3. A hőhatás miatt a közelben minden élő eltünt (nem csak elpusztult, hanem gőzzé vált), távolabb minden élő elpusztult, de roncsolt állapotban és részben elszenesedve megmaradt, még távolabb a pusztulás szelektív. Mindez olyan nagy területen, hogy (különösen a kén-dioxid hatását is hozzáadva) igen nagymennyiségű leletanyagot eredményez.

Hol vannak az ugyancsak különleges leletek?

4. Nagyon rövid idő (a távolságtól függően percek, órák, napok, hetek) alatt nagy sűrűségben rengeteg lelet keletkezett volna.

Hol vannak ezek?

5. Ezekben a leletekben, az említett könyvben igen szellemesen “sortűznek” nevezett hatás érvényesült, vagyis a pusztítás nem függött volna, sem az élőlény életkorától, sem bármiféle más az elhullások gyakoriságát befolyásoló tényezőtől. Ekkor ugyanúgy pusztultak volna a fiatal egyedek, mint az idősek, az egészségesek, mint a betegek stb.

Találtak ilyen szokatlan “temetőket”?

6. Irídium-anomáliát a Földön mindenfelé találtak, viszont

– az irídium olvadás és forrás pontja olyan magas, hogy a becsapódástól csak csekély részben alakulhatott gőzzé,
– a légkörben kémiai tulajdonságai miatt, sem a becsapódás előtt, sem utána nem képezett vegyületeket, így tulajdonságai sem változtak,
– igen nagy fajsúlya miatt, nagyon hamar visszahullott volna a föld felszínére.

Ezek miatt az irídium-eloszlás olyan egy becsapódást követően, hogy a koncentráció a becsapódástól mért távolsággal gyorsan csökken. (Pontosabban, ez egy minimális távolságon felűl igaz csak, mert a becsapódás mechanikai hatása a darabokat szétrepíti.)

Mutatnak-e bármiféle ennek megfelelő eloszlást a talált irídium-koncentráció értékek? (A gubbiói – Olaszország – a szokásos kilencvenszerese, a stevns-klinti – Dánia – százhatvanszorosa. A két helyszín és a Mexikói-öböl távolságának eltérése aránylag csekély, és Stevns Klint van távolabb. Még inkább ellentétes a várttal az, hogy a feltételezett becsapódási helyszín közvetlen közelében csak százharmincszoros értéket kaptak.)

A becsapódásnak az irányát is meghatározták, és ez alapján a legerősebb hatás észak-nyugat felé volt várható. Ennek megfelelnek-e a talált koncentrációk? (Mindenesetre az előző bekezdésben említettek ennek is ellentmondanak.)

7. Vannak olyan tények, amik ellentmondanak a világméretű élőlény pusztulásnak. Így pl. bár Észak-Amerikában bekövetkezett a növényvilág változása, de az Antarktiszon és Új-Zélandon nem.

8. A krokodilok – a dinoszauruszok távoli rokonai – túlélésére, ha az elmélet hívei által felhozott magyarázat lehetne ( ti. hogy édesvizi állatok), akkor miért maradtak meg a madarak (szemben az összes repülő hüllővel), amik közt ebben a korban sok volt a tengeri és nem víz mellett élő, vagy a teknősök (míg a tengeri őshüllők mind eltüntek)? És az ízeltlábuak miért nem pusztultak, hiszen a levegőnél jóval nehezebb kén-dioxid a földfelszín közelében még fel is dúsulhatott? És a földfelszínen és üregekben élő emlősök? Ezek a nem, vagy alíg károsodott élőlény-csoportok hol voltak az óriási tűzvészek, füsttengerek idején?

9. Az elmélet helyes voltára felhozott “bizonyítékok” (ugyanúgy, ahogy azt már néhánynál itt is igazoltam), csak arra jók, hogy a becsapódás tényét és helyét igazolják. Azt azonban nem adják meg, hogy valóban akkora volt-e, mint, amekkora a feltételezett? Elég nagy volt-e ekkora hatás kiváltására?

Mindezek alapján megalapozottan állítható, hogy a becsapódás elmélet nem felel meg a valóságnak.

Bár ennek az elméletnek a helytelenségét bebizonyítani – annak elterjedtsége miatt – fontos dolog, de mi lehet helyette?

Erre igyekszik válaszolni az: “Egy jobb magyarázat a kréta végén történtekre”

Simonyi Endre