Debrecenbe kéne menni!

Pulykakast ugyan nem vettem, de igen jókat ettem.

Az ebédre a Flaska Vendéglőben került sor. A név a bejárat külső kialakítására utal. A szépen kidolgozott pincébe érdemes volt bemennem. A kemencében sült csülök paprikás tejföl tetejű rakott burgonyával nemcsak nagyon harmonikus ízével, de a képen is bemutatott látványával is megfogott. És mindezt jóval alacsonyabb áron, mint azt Budapesten és környékén megszokhattuk.

Az édességet a Kiss Cukrászdában ettem meg. Ez egy ma már kihaló félben levő édesség a habos sütemény volt. A málnás szeszélyben nem csalódtam. Ugyanúgy nem, mint a magammal vitt töpörtyűs pogácsában sem. Ez nem a sok helyen kapható mindig friss szöveggel reklámozott, a valaha volt pogácsára legfeljebb a formájában hasonlító valami volt, hanem egy finom, valószínűleg házi töpörtyűvel gazdagon ellátott, és mutatós termék volt. A meggyes pite pedig nemcsak jó, de a máshol árultnál jóval nagyobb is volt. Otthonra is jutott a habos süteményből a magammal vitt habroló révén. Ez meg abban tért el a számos helyen árusítottól, hogy nemcsak a két végén volt valami hab, hanem tele volt ezzel töltve. Mindezek a kedves eladóval láthatók a képen.

Hát ezek miatt nem keresek mást, ha Debrecenbe utazva enni akarok.

Simonyi Endre