Veszprémi vendéglátás

Aki vasúton érkezik délidőben Veszprémbe az ne várjon sokat az ebédre! Feltéve, ha szereti a csülkös bablevest. Nem kell messze menni az állomástól, mert az állomás mellett található buszpályaudvar oldalán ott van az igen hangzatos és találó nevű “Külső Pléh presszó”. Az elnevezés megfelel a valóságnak, mert a presszó egy bádog bódéban működik. A látvány tehát nem nagyon vonzó. A bablevesre meghívás nem tévedés, mert a presszóban nemcsak kávét, hanem a sokéves tapasztalatom szerint állandóan bablevest is főznek. És még milyen jót! Amikor arra járok veszek egy 5 literes üveggel ebből a finomságból, amiből nem sajnálják a zöldségeket, a tarka babot, és a csülköt sem. Ez most sem volt másként! A városban pedig az ottaniak javaslatára felkerestük a “Kokó” cukrászdát.

Kokó

A képen láthatókat rendeltük. A kép baloldalán látható fahéjas csiga még másnapra is megőrizte a frissességét, és kellemes ízét. A gyümölcskehely változatos gyümölcs egyveleg volt. A tetején málna, kék málna és cseresznye, az alján erdei gyümölcs lekvár, és a habon felül vanília krém. Az elől látható gesztenye golyó és marcipános gesztenye golyó tölteléke jó minőségű volt. A marcipános érdekes mint látvány is. Kár, hogy a marcipánban túltengett a cukor íze. A fő látványosság az igen érdekes ötlet, a középen elhelyezkedő “bohóc” volt. Rajta színes cukor “csokornyakkendő”, cukor “gombok” tölcsér “ruháján” és “fejfedőjén”, csokoládé bevonatos rumos töltelékkel töltött és cukormázas szemű, szájú, cukorgomb orrú fejjel. Igaza volt az ajánlóknak. Az elfogyasztottak alapján, tényleg egy jó helyre mentünk be.

Simonyi Endre

Kokó