Szász Söröző

A múlt héten, egy bizonyos ügyből kifolyólag Szekszárdon töltöttünk egy egész napot. Mivel a nap dél körüli szakában is az említett városban tartózkodtunk, nyilvánvalónak tűnt, hogy valahol fel kell töltenünk magunkat egy jóféle ebéddel, hogy folytathassuk utunkat. Választásunk az egyik, vasútállomástól körülbelül tíz perc sétával elérhető étteremre esett, egészen pontosan a Szász Sörözőre.

A sörözőként megnevezett, de étteremként is remekül funkcionáló objektum egy borospincéből lett átalakítva, erre az ablakoknál kitett használatinak tűnő tárgyak is emlékeztetnek., nem is beszélve az egész helység alakjáról, a boltíves plafonról és arról hogy az egész egy falba vájt terem fél emelettel az utca magasságánál lejjebb.
A kiszolgálószemélyzet kedves és udvarias, akikkel mi találkoztunk, mind teljesítik az ember tökéletes pincérről alkotott elképzelését. Amikor valaki be szeretne menni az amúgy kissé szűk bejáraton, a pincérek nem törnek vakon előre, hogy kiszállítsák az ételt a kintlevőknek, mintha ezen múlna az állásuk, hanem még a fordulóban félreállnak és megvárják amíg bemegyünk. És ez manapság nem törvényszerű.
Amíg az étlapot vizslatjuk, vagy ha ez már megtörtént, akkor az ételre várva hallgathatjuk az optimálisra halkított zenét amely nekem nem is valami hanyagul kiválasztott rádióadásnak tűnt, hanem vagy előre kiválogatott számok sora, vagy legalábbis egy olyan adó ahol kevés a beszélgetős műsor.
Most pedig ami a legfontosabb, az ételek. Kezdésnek egy húslevest ettünk, amelyben a hús sajnos csak egy csont körüli húsmaradék volt, de a tányér igen mély volt és tele is töltötte a szakács (Húsleves kép). Főételként egy kakastöke pörkölt, és egy marhahúsból készült serpenyős matrózhús került az asztalra (Kakastöke és Matrózhús kép). A kakastöke mellé köretnek kapott galuska fogyasztható arányban állt a kakassal, bár az adagokról szerencsére az mondható el, hogy igen emberesek voltak, nem bírtuk befejezni egyiket sem teljesen. Itt szeretnék említést tenni arról a bennem felmerült kérdésről, hogy hogy lehet egy kakas töke nagyobb, mint egy átlagos emberé. A matrózhús nem volt elég ízletes, és a tésztalapkák nem voltak rendesen megfőzve, úgyhogy keményebbek voltak az elvárhatónál. Talán ez is közrejátszott abban, hogy nem tudtuk megenni az egészet.
Az ételek árai a minőségükhöz mértek.

Amit fogyasztottunk:

Húsleves nagymamáink receptje alapján

Kakastöke pörkölt galuskával

Serpenyős matrózhús
Egy pohár fröccs fehérborból

Írta: Simonyi Márton