Eredménytelenség

A cím lehetett volna falra hányt borsó is jelezve azt, hogy hiába teszek olyan javaslatokat, amiknek a megvalósítása nem okozna az államkasszát súlyosan terhelő lényeges kiadást, de hasznot az országnak annál többet, mégsem történik semmi sem.

Persze ezt akárki állíthatja. Akár minden alap nélkül is.

Nézzük ezért a tényeket!

Az ElektroNet c. szaklap 2007. évi különszámában leírtam, hogy az állandó növekedésre alapozott gazdaság tarthatatlan és hosszan tartóan megvalósíthatatlan. Ezt az élővilágból (!) vett példákkal igazoltam. Ezek alapján a gazdaságpolitikánk alapvető megváltoztatását javasoltam, megadva nemcsak azt, hogy mi a rossz, hanem a jót is! Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt másfél évvel a gazdasági válság előtt írtam! Ezt a lapszámot eljuttattuk az akkori kormány gazdasági miniszteréhez és a parlamenti pártokhoz. Azt, hogy ebből semmit sem valósítottak meg mindenki láthatja, aki csak egy kicsit is foglalkozik a gazdasággal.

A következő év végén jelent meg a www.szakertes.hu oldalon a „Nálunk ne legyenek Einsteinek!”, majd röviddel ezután a „…és Puskások sem!” c. cikkem. Ezekben leírtam, hogy a különlegesen tehetséges emberek számára szinte lehetetlen a felsőfokú tanintézményekbe a bejutás, és javasoltam ennek a problémának a megoldására egy megoldást. Ráadásul még olyant, ami nem visz, hanem hoz pénzt az államnak. A cikkek egy-egy kinyomtatott példányát eljuttattam a parlamenti pártok frakcióvezetőihez. Választ is kaptam! Az pedig úgy szólt, hogy „továbbítottuk a szakpolitikusainkhoz”. Sajnos azonban az azóta eltelt másfél év még nem volt elég ahhoz, hogy legalább egy párt szakpolitikusa bármit is válaszolt volna. Május elején a következővel együtt ismét eljuttattam ezeket az anyagokat a FIDESZ akkori frakcióvezetőjéhez. A válasz ismét ugyanaz volt. És most az elmúlt héten a FIDESZ által benyújtott javaslat a felvételi rendszer megváltoztatására ugyanúgy nem oldotta meg az általam említett problémát, mint az eddigiek. Pontosabban, meg sem említi, hogy ez a probléma egyáltalán létezik.

Ugyanekkor juttattam el ugyanezen pártok frakcióvezetőinek azt a szintén az ElektroNet c. lapban (2005. 6. szám) írt cikkemen alapuló anyagot, amiben leírtam, hogy a magánfeltalálók tevékenységének mi a jelentősége („az alapvetően új dolgok mindig egy ember fejében születnek”), és a magánfeltalálók milyen hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve. A személyi jövedelemadó törvény módosítását javasoltam, megadva a módosítás módját is. (Konkrétan: Annak a törvényben szereplő megkötésnek az erre a körre terjedő megszüntetését javasoltam, mely szerint a jövedelemszerző tevékenységgel szemben költség csak a jövedelemszerzés évében számolható el. Leírtam, hogy e szerint a feltalálónak egyetlen naptári éven belül kell eljutnia a találmányi gondolat megszületésétől a találmány szabadalmaztatásán keresztül az értékesítésig, és csak ekkor, ebben az esetben számolhatja el a költségeit. Arról már nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha a feltalálónak mondjuk december 31.-én jut eszébe a gondolat? Akkor mindezt egyetlen nap alatt kell véghezvinnie!) Pontosan ugyanaz történt, mint az előzőnél.

Úgy hiszem, hogy igazoltam, amit a cikk elején írtam, sajnos igaz.

Simonyi Endre

%d blogger ezt kedveli: